Hazánk egyik legnépszerűbb dal- és nótaszerző cigányprímásának tragikusan rövid életébe számos elképesztő kaland fért bele.

1. A MAGYAROK SZÍVÉBŐL SZÓLT

Dankó István − akit szinte sosem neveztek Istvánnak − Szeged-Felsőtanyán (a mai Szatymazon) született 1858. június 14-én. Negyvennégy évet élt, ezalatt közel félezer dallamot, nótát komponált, és számos népszínműdalbetét is a nevéhez fűződik. A Dankó-nóták a kor magyarsága számára megtartó erővel bírtak, amelyeket − ahogyan akkoriban, úgy ma is − az egész Kárpát-medencében ismertek.

2. TÖRTÉNELMI KALANDREGÉNYEK FORMÁLTÁK

A kis Pista mindössze kilencéves volt, mikor édesapját elveszítette, így munkát kellett vállalnia, hogy édesanyja és három húga megélhetését biztosítsa. Az okos fiú csak három elemit végezhetett, de egész életében szeretett olvasni, leginkább Alexandre Dumas, Victor Hugo és Jókai Mór műveit kedvelte. Mivel vályogvetőként kereste a család kenyerét, hegedülni is csak két hónapig tanulhatott egy rokonától. Ennek ellenére tizenötévesen cigányzenekart szervezett, amelynek vezetőjévé vált. A környékbeli tanyavilágban és szegedi kávéházakban muzsikáltak némi pénzért vagy ételért.

3. A LÁNYSZÖKTETŐ PRÍMÁS

Mivel bandájával Joó Ferenc arcképfestő tanyáján is többször megfordult, a tizenhét éves, kék szemű Pista beleszeretett a gazda Ilonka nevű leányába. Amikor pár év múlva tisztességgel megkérte a lány kezét, annak apja elzavarta, de Ilonka egy szál rózsát adott a fiúnak szerelmi zálogul. (Talán emiatt is szerepel legalább ötven művének címében, szövegében a rózsa.) A felbátorodott Pista ezek után kétszer is megszöktette a lányt, de csak harmadszorra, 1880-ban sikerült egészen az oltárig szaladnia vele, és templomi esküvővel megpecsételni frigyüket. Két gyermekük született, de egyikük sem érhette meg a felnőttkort.

4. A NEMZET CSALOGÁNYA IS ELISMERTE

Dankó Pista 1883 nyarán Szegeden ismerkedett meg Pósa Lajos költővel, hírlapíróval, akinek számos versét megzenésítette, és akivel szoros barátságot kötött. Közös szerzeményeikkel az ösztönösen zenélő, a kottát nem ismerő prímás végre befutott. Számos meghívásnak eleget téve, daltársulatával beutazhatta az országot, mindenfelé lepipálva a német előadók népszerűségét. 1890-ben járt először Budapesten, ahol Blaha Lujza felkarolta: műveit a színpadi szerepeibe is beillesztette. Az autentikus cigány és a magyar népi elemeket jó érzékkel kombináló Dankó Pista fülbemászó nótái – például: Nem jó mindig, minden este a fonóba eljárni; Az a szép, az a szép; Most van a nap lemenőben; Darumadár; A szegedi kertek alatt – széles körben ismertté váltak. A magyar költők, írók szintén felfigyeltek rá: Ady Endre, Juhász Gyula verset írt hozzá, Gárdonyi Géza „a cigány Petőfi”-ként emlegette.

5. A CÁRI UDVAR KEDVENCE

Oroszországba is hívták turnézni, ottani sikereit egy humoros anekdota őrzi. Miklós cárnak annyira tetszett a prímás játéka, hogy elismeréseképp Dankó Pista ujjára húzta az egyik briliánsgyűrűjét. A jelen lévő vendégek ugyanígy cselekedtek. Egymást követve gratuláltak, végül a prímás összes ujjára került egy nagy értékű gyűrű. Mire Dankó Pista így sóhajtott fel: „Drága Istenem, miért csak tíz ujjat adtál nekem?”

6. TEMETÉSÉN ÖTSZÁZAN HÚZTÁK NÓTÁJÁT

Tüdőbaja sajnos folyamatosan súlyosbodott, és bár Pósa gyűjtést is rendezett a gyógyíttatására, nem tudták megmenteni, 1903. március 29-én, Ilonka karjaiban halt meg. A szegedi múzeum előtt ravatalozták fel, majd a Belvárosi temetőben, díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. Temetésén ötszáz cigányzenész játszotta az „Eltörött a hegedűm…” kezdetű nótáját.
A Magyar Rádió 2012 decemberében a magyar nótát és operettet sugárzó csatornáját Dankó Rádiónak nevezte el. A Dankó Pista emléknapot és díjat 2016-ban alapította Éliás Tibor opera- és nótaénekes, Artisjus-díjas szerző, majd 2017-ben rendezte meg először a kőbányai Kőrösi Csoma Művelődési Központban. Dankó Pista nevét viseli a Szeged és Budapest között közlekedő intercity vonat is.

Fotó: Pexels.com