A cigány képzőművészet kibontakozása a huszadik század elején  kezdődik, a század első felében az európai kontinens nyugati részén, majd a század utolsó harmadában Közép-Európában vesz nagyobb lendületet. A két térség között nem csak időbeli eltolódás, hanem jelentős szemléletbéli különbség is jelentkezik.

A művek jószerével láthatatlanok a roma kultúra iránt kevésbé érdeklődő művészetkedvelők számára, hiszen a jelentős múzeumokban, közgyűjteményben és galériákban alig találni roma festő alkotását. A ritka kivételek egyike Balázs János, a legjelentősebb roma festőművész, akinek az örökségét a Kieselbach Galéria ápolta évekig.

A galéria, azon túl, hogy elkötelezetten korteskedett Balázs művészetének megismertetése mellett, természetesen üzleti lehetőséget is látott az egykor körülrajongott, aztán évtizedekre elfeledett művészben – a festő életművének nagy része jelenleg a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban és egy magángyűjtőnél van. Csak annak van értéke, amit ismernek, ehhez pedig manapság nem csak az alkotásnak kell teret adni, hanem a művész imidzsét is fel kell építeni, ez pedig időbe kerül.

A mai roma művészek közül OMARA (Oláh Mara) tudta megugrani a lépcsőfokot, aki a kilencvenes évek elején felfedezett roma naiv festőből lett elismert kortárs művész, miközben éppen cigányasszonyi nézőpontja hitelesíti és nyomatékosítja képeit. „Omara nem mások, hanem kizárólag a saját nevében beszél, de a néző mégis tisztában van azzal, hogy kijelentéseinek címzettje az egész társadalom” – fogalmaz a művésznő képeiből néhányat megvásárló Ludwig Múzeum honlapja.

A naiv festők mellett az utóbbi évtizedben megjelent az egyetemen végzett, professzionális roma képzőművészek új generációja is, akik igyekeznek saját brandet építeni, amihez a többieknél is nagyobb szükségük lenne profi háttérre és persze helyet követelnek maguknak a kiállítótermekben is. A cigány képzőművészetre egyfajta stílusbéli sokszínűség jellemző: a naiv ábrázolásmódtól a klasszikus gyökerű figuratív festészeten át a legkülönbözőbb avantgárd irányzatokig sok mindenre találni példát.Műfajokat tekintve is széles skálával találkozunk ha roma képzőművészetről beszélünk, de szembetűnő a festészet dominanciája a grafikával, kisplasztikával, szobrászattal és egyéb műfajokkal szemben. A cigányok képzőművészete számos ponton kapcsolódik a nemzetközi művészettörténet folyamataihoz, az alkotók nem ritkán személyes jó viszonyt ápolnak nem cigány kollégáikkal. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan több szinten is kimutatható egyfajta „cigányos” jelleg, az alkotások kapcsolatba hozhatóak a cigány társművészetekkel.

Fotó: www.pexels.com