Korábi híreinkben beszámoltunk róla, hogy megjelent – Raduly József önéletrajza –  A cigánykunyhóból Hollywoodig címmel.  Raduly József kivételes zenei tehetsége nagyon korán megmutatkozott: négyévesen már cimbalmozott, kilencévesen kottát olvasott és tanította is ezt a művészi virtuozitással játszó, de a kottát nem ismerő felnőtt cigány muzsikusoknak. Még nem volt tízéves, amikor hivatalosan is elkezdett zenét tanulni, a nyíregyházi állami zeneiskolában. Napi öt órája ment el a vonatozással. Rendszeresen hegedült az utasoknak, némi pénzt szerezve ezzel. A zenéléssel megkeresett összegből tízórait vett magának, ami pedig megmaradt, abból élelmet, cigarettát és gyufát a szüleinek. „Nagy dicséretet kaptam tőlük, mikor meglátták ezeket a vásárolt holmikat a kezemben. Világéletemben talán innentől kezdve lettem gondoskodó gyerek, gondoskodó édesapa.”

Raduly József önéletírásának legmegrázóbb része, amikor felidézi: a túlzottan feszes időbeosztás miatt egyszer tíz percet késett az iskolából. Az iskolaigazgató szemernyi együttérzést sem tanúsított, nem érdekelte a késés oka, azonnal letámadta: „Te azt hiszed, a cigánytelepen vagy? A tetűben, a dögben, a piszokban, a mocsokban? Lopni voltál, azért késtél?” Visszaemlékezve a történtekre, Raduly József nem tagadja: „megalázva, összetörve, de még jobban kívántam ennek az igazságtalan igazgatónak a halálát!” A megszégyenített kisgyermek ekkor, anélkül, hogy a szüleinek szólt volna, összeszedte hegedűjét, kottáit, könyveit, és egyetlen fillér nélkül vonatra szállt. Útiköltségre nem volt pénze, őszintén elmondta a kalauznak, hogy mi történt vele. Megérkezett Újfehértóra, s onnan már gyalog tette meg a négy kilométeres utat a falu központjáig, ahol szeretett Gyula bátyja lakott a családjával. Neki is őszintén elmesélte, hogyan járt. A sógornőjének ő csak a „kis sógor volt”, akire főzni, mosni, takarítani kell, de Gyula bátyja azt mondta neki: „Az, hogy Böske, a feleségem mit szól, engem nem érdekel! Drága öcsém, légy türelmes, nyugodt, önmegtartóztató, csendes, ha megbánt a feleségem, inkább eredj ki az udvarra a ház mögé, és sírd ki magad, de drága öcsém, tudd meg, hogy melletted vagyok, és megmutatjuk a világnak, hogy ebből a cigány gyerekből olyan ember lesz, aki a családját, a népét, a magyarságot is szereti, és mindent megtesz. Te, öcsém, olyan vagy, mint a fehér holló.” Raduly József megvallja: úgy került a középiskolába, a Szentesi Mezőgazdasági Technikumba, hogy a vidéki élet jellegzetességei meglátszottak rajta. Így fogalmaz erről: „Beszéde falusi, iskolázatlan, kevésbé érthető és kevésbé differenciált volt. Mondatszerkesztése nem volt világos, érthető és nagyon pongyola stílusú volt.” Egy év megfeszített, éjt nappallá tévő olvasás és beszédgyakorlatok után azonban sikerült leszoknia a magával hozott rossz beidegződésekről, változtatnia bárdolatlan stílusán, szokásain. Megszenvedte a középiskolában az emberré válást, s miután nehéz fizikai munkát is végzett, rádöbbent: „A munka, illetve annak formáló ereje az embernek méltóságot, önbecsülést, hitet, reményt ad, anyagi egzisztenciát, társadalmi presztízst a személynek és a családnak. Munka nélkül nem lehet élni, azon egyszerű oknál fogva, hogy a mai társadalom az munka alapú. Minden embernek megvan a maga helye és feladata, a kérdés az, hogy a fiatal emberek ebben a munkamegosztási mechanizmusban merrefelé tendálnak.” Raduly József több egyetemi diplomát is szerzett, de soha nem felejtette el, hogy honnan jött. A 100 Tagú Cigányzenekar elnökségének tizenhat éve alatt bejárta szinte az egész világot, hangversenyeikkel elbűvölték a közönséget. Zenei repertoárjuk folyamatosan gazdagodott, s művészetükkel elősegítették a különböző kultúrák közötti megértést.

Fotó: Pexels.com