A cigányok vallása általában katolikus. Ezt a vallást kényszerből vették föl, mert a keresztény egyházhoz való tartozás minden korban bizonyos fokú védettséget biztosított részükre. Mivel a cigányok hosszú éveket töltöttek Keleten, majd Egyiptom érintésével kerületek a Balkánra, hitük gyökereit a közel-keleti vallások közt kell keresni.   A cigányok ritkán járnak templomba. A karácsonyi éjféli misét, áldozást, keresztelést fontosnak tartják.

A cigány esküvő, temetés családi körben, pap nélkül a vajda vagy a legöregebb cigány jelenlétében történt. Imádkozni csak a Miatyánk-ot szokták. Vannak saját imáik, könyörgéseik. A nagypénteki böjtöt megtartják. Annak ellenére, hogy nem élnek mély vallásos életet, népdalaikban Istennel sűrűn lehet találkozni. Egymásnak szánt köszöntőikbe is beleszövik Istent. / pl. o drago snto del andas- A szent Isten hozott. /   Hitviláguk legmélyebb gyökereik is Indiába nyúlnak vissza. Ez a hit „a testtől is függetlenül létező szellem hite, amely a halál után is tovább él.” Hisznek a holtak és élők szoros és megbonthatatlan kapcsolatában. Babonákkal átszőtt halotti szokásaikban a halott emlékének ápolásának kitüntetett szerepe van.

Az oláh cigányok úgy beszélnek az elhunytról, mintha az továbbra is az élők sorában lenne. Ha bajba jutnak, segítségért gyakran halottaikhoz fohászkodnak. Hagyományaik szerint, a másvilágon a holtak ugyanúgy élnek tovább, mint a földön: esznek, isznak, s ugyanazzal foglalkoznak, mint életükben. A földi élet és a túlvilág között csak annyi hitük szerint a különbség, hogy a túlvilágon a nők nem szülnek. Mindenki olyan marad a túlvilágon amilyen volt, amikor odakerült.

Például a sánta ott is az marad. Akit életében megoperáltak az nem számít teljes értékű embernek a túlvilágon. Ezért is ragaszkodnak ahhoz, hogy lehetőleg ne boncolják föl elhunyt hozzátartozóik testét.   A sírba vagy a koporsóba, az elhunyt mellé helyezik kedves tárgyait, hogy a túlvilágon is űzhesse mesterségét, vidámabban „élhessen”. Pénzt is dugnak elhunytaik zsebébe, hogy legyen mivel vámot fizetni a túlvilágon. A cigányok törzsi- nemzetségi szervezete az indiai kasztrendszerhez hasonlít. Többnyire a törzseken belül házasodtak, mert ismerték egymás szokásait, törvényeit, foglalkozásait. A törzsi törvények szigorúak voltak, mert a törzs, a nemzettség fennmaradását szolgálták. Ma már a törzsek közti különbségek kezdenek elmosódni. A vándorlás következtében az egyes törzsek térben és időben eltávolodtak egymástól.

Fotó: www.pexels.com