Az 1948-as szabadságharcról, amiről azt mondják, hogy magyar nemzeti felkelés volt az osztrák uralommal szemben, de azért megtanultuk az iskolában, hogy az aradi vértanúk, tábornokok között kisebbségben voltak a magyarok. Volt köztük szerb, német, osztrák, lengyel is.Az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban a romák jelentős számban vettek részt. Erről a történetírás vajmi keveset foglalkozik. A cigányoknak ugyanúgy megvoltak a maguk mesterségei, méghozzá nem is lenézett szakmák. Itt említhetjük a muzsikusokat a nemesi szórakoztatásban, a magyar nemzeti érzés ébrentartásában vagy a szegkovács cigányokat, a cigány lópatkolókat, fegyverkovácsokat, ágyúöntőket. A fegyverek igazítása ilyenformán jórészt a cigány mesterek, vagy a vidéki céhbeli legények kezében volt a hadseregben. De a muzsikusok szintén ott voltak a hadszíntéren.A szabadságharc idején a zenész cigányokat főként mint verbuváló vagy katona muzsikusokat sorozták be a bandériumokba. Legelsőként az 1790-ben született Pityó József felvidéki cigányprímást említeném meg, aki már a termetével is tiszteletet parancsolt. Hat láb magas, daliás ember volt. Becsületes, tiszta jellemű, rendkívül népszerű személyiségként emlegetik a források. Mindig magyaros ruhát hordott amit ezüstös gombok ékesítettek, a csizmáján pedig ezüstsarkantyút pengetett. A szabadságharc idején Görgey csapatában szolgált, részt vett a nagysallói éjjeli csatában és a branyiszkói ütközetben. Egy alkalommal, zenészeivel eltévedt és az ellenség fogságába került. Nehezen tudtak csak megmenekülni az akasztás elől, de végül is muzsikájukkal meglágyították az ellenség katonáinak szívét. Pityó József neve, az 1894. július 15.-i váci csatában is feltűnik. A feljegyzések szerint, amikor a felső városrész viskói égtek, a honvédek az „Ég a kunyhó…” című nóta hangjaira támadták meg a piacon ácsorgó ellenséges katonákat, a kísérő zenekar pedig Pityó bandája volt. Egy másik prímás, Sárközi Ferenc is a forradalom kitörésekor az elsők közt jelentkezett, később Kossuth hadnaggyá léptette elő és kinevezte a szabadságharcban résztvevő cigányzenekarok karmesterévé. Sárközi Ferkó ott volt Budavár bevételénél, Komáromnál, Sarkadon és a debreceni ütközetben is. Egressy Ákosnak a szabadságharcról „Emlékeim” címen kiadott viszszaemlékezései szerint Sárközi zenekarának tagjait a Szózatot megzenésítő Egressy Béni válogatta össze, saját költségén ruházta fel és élelmezte őket. Egressy Ákos arról is beszámol, hogy először tőlük hallotta a „Kossuth Lajos azt üzente” kezdetű dalt. A magyar zene külföldi úttörőjeként is számon tartott Sárközi részt vett az 1867-es párizsi világkiállításon, 1875-ben pedig Edward walesi herceg hat hónapra Angliába szerződtette. Sági Balogh Jancsi 1848-49-ben honvédkarmester, később ipolysági és selmecbányai zenekarvezető volt. Sági Balogh Jancsi másról is nevezetes, mivel ő szerkesztette az első magyar-cigány szótárt. Az eredeti Rákóczi-kesergőt az országban csakis ő játszotta. Részt vett Tokajnál a Schlik elleni csatában, azután Tarcalnál, a branyiszkói hegyi csatában. Utoljára a szerencsétlen kimenetelű temesvári csatában járt. Innen Guyon Richárd tábornokkal Törökországba menekült, de nemsokára a honvágy haza hozta őt.Megemlíthetjük Horváth Ferencet, aki Pesten volt muzsikus. Jelentkezett már az augusztusi Jellasics-támadás előtt, hogy ők muzsikálnának katonazenészként.Minden honvéd zászlóaljnak megvolt a maga cigányzenekara, amelyik csata idején a sereget lelkesítette együtt a rohamozókkal, pihenőidőben szórakoztatta a katonákat és ha fegyverre kellett menni, akkor fegyverre mentek. De nem csak ezek a nagyszerű muzsikusok vittek szerepet a forradalomban.A fémmegmunkálás végigkíséri a romák életét a török elleni harcon át Rákóczi szabadságharcáig. Bár a korabeli feljegyzések, emlékiratok nem írnak róla, sokak szerint Gábor Áron, a híres ágyúöntő is cigány volt. Spira György történész szerint a nem nemesi származású honvédek közül a szabadságharcban egyedül Gábor Áronból lett törzstiszt. A bereckei asztalosmesterből lett tizedes 1848 novemberében hadnagyi rangban vett részt a háromszéki felkelésben. A következő hónapban főhadnaggyá, majd 1849-ben őrnaggyá nevezte ki Bem. Ha Gábor Áron maga nem is volt roma, több forrás szól arról, hogy igen sok roma kézműves dolgozott a különböző ágyúöntő-, kovács- és fegyverjavító műhelyekben. Az erdélyi Gábor cigányok csengőöntő, rézöntő és bádogműves mesteremberek voltak. Amikor ’48-ban ágyúkat kellett önteni, Erdélyben összegyűjtötték ezeket a mesterembereket Gábor Áron vezetése alatt, és ők öntötték azokat a bizonyos ágyúkat, ez a forradalom folytatásához nagyon fontos volt.

Fotó: Pexels.com