Tulajdonképpen már a 19. század végén és a múlt század elején kutatták a roma-folklórt. Elsőként említi Wlisloczky Henriket, aki nemcsak gyűjtötte, hanem fordította is őket. Vékonyka kötete az Országos Széchenyi Könyvtárban utolérhető.

Beszélnünk kell Hermann Antal munkásságáról, aki ugyan önálló könyvvel nem jelentkezett, de ő írta a Pallas Nagy Lexikon cigány cím szavát, amelyben kárpáti dialektusban található egy dalszöveg: „Náj mán csi dád, nicsi déj, náj mán csi o thém muro”, ami szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy „Nincsen se apám, nincsen anyám sem, nincsen országom sem”.

József Attila szegedi egyetemen két szemeszteren keresztül hallgatott cigány nyelvet és kultúrát, éppen Hermann Antaltól, ezért nem lehet véletlen áthallásnak minősíteni a „Tiszta szívvel” című versét. Aztán Kodály Zoltán írja a „Liszt Ferenc vitában” – szemben Liszt álláspontjával -, aki a kávéházi cigányok által játszott, többnyire írott, tehát műzenét minősíti cigányzenének -, hogy „van a cigányoknak is saját népzenéje, az a népzene, amit a falvak szélén, a cigány telepeken énekelnek”

.Bartók Béla ezt mély meggyőződéssel írhatta, hiszen gyűjtései során ugyanúgy találkozott a cigány népzenével, mint ahogy Kodály Zoltán gyűjtéseiben is van néhány cigány nyelvű dal. Mindkettejük gyűjtésének cigány vonatkozású anyagát majd’ több évtized után Víg Rudolf a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársaként jegyeztette és fordíttatta le a ’70-es években. A lejegyzők: Bari Károly és Daróczi Ágnes.

Fotó: Pexels.com