A roma irodalom is felosztható népköltészeti és műköltészeti művekre. Mindkettő a lírai és epikai művek együttese. A roma népköltészet epikai alkotásai közül legfontosabbak a mesék, lírai művek közül, pedig a köszöntők, varázsversek, altatók, keservek, tolvajdalok. A romák életében a mese az emberi problémák kibeszélésének a terepe. Ott keletkezik a helyszínen, megismételhetetlen. Megalkotásában az egész közösség részt vesz. A cigányoknál a mesélés, a mesemondás nem köthető kollektív munkaalkalmakhoz. Baranyából, Szabolcsból, a Nyírségből rengeteg férfi járt dolgozni Budapestre.

A hosszú vasúti utazások során gyakran mesékkel szórakoztattak egymást. Ezen vidék cigányainál sokáig élt a mesélés hagyománya. Gyakran mesemondó versenyeket rendeztek. A romáknál az ünnepek hangulatának alapját az elhangzó köszönések adják, amelyek a résztvevők megérkezésekor hangzanak el. Az ünnepek alkalmával a szobába való minden be- és kilépéskor köszöntötték egymást. Ezen alkalmak alól egyedül a virrasztalók voltak kivételek.

A köszöntések nélkül egy pillanatra sem hagyta el senki sem a szobát. Néhány jellemző köszöntés: Istennel hagylak benneteket = „Devlesa mukhav tumen”; Menj Istennel = „Zha Devlesa”.   A koledálás karácsonyi és újévi dalok éneklését jelenti. A cigányok mindig a legfőbb zenei szolgáltatók voltak. Jellemzően ők voltak a karácsonyi énekek, a zenés szokások, az esővarázsló rítusuk zenei szolgáltatói. Környező népek régi, elfeledett dallamait csak a cigányoktól lehet gyűjteni. A legfőbb ünnepük a karácsony. Ilyenkor a környező falvakba jártak köszönteni, ezért is a cigányok a legfőbb őrzői a karácsonyi énekeknek, népszokásoknak, a betlehemi játékoknak. Az epikus műfaj legismertebbjei a balladák.

Néhány közülük annyira népszerű volt, hogy széles körökben is ismerték a szövegét magyar és cigány nyelven egyaránt. Sajnos mára már alig fellelhetők. Szövegmotívumaiban felismerhető a környék betyárköltészete. Ezt átformálták és beillesztették a saját motívumaik közé. A régi balladák szereplői között gyakran megjelenik a sárkányokkal, vad ellenséggel csatázó hős. Később a szereplők is a realitás talaján álltak. A cigány hitvilágban a főisten Del. Ő a mindenség teremtője és irányítója, a család oltalmazója, a sors jóra fordulásának előidézője, a termékenység elősegítője. Lakhelye a mennyország legfelső rétege. Két húga van. Baxt, aki a Szerencse úrnője és Bibaxt, aki a Szerencsétlenségé. Úgy vélték, hogy a Napot Baxt szülte, a Holdat, pedig Bibaxt. A cigányok népköltészete gazdag eredetmondákban is. Ezekben gyakran megtalálható a fent említett Baxt, Bibaxt, Del és a pokol birodalma. A pokol a démonok tartózkodási helye is. A gyermek- és katonadalokban, siratókban, balladákban, rabénekekben is gyakran megtalálható szereplők ők.

Fotó: www.pexels.com