Hogy kit és miért tartunk cigánynak, arra nézve sokkal meghatározóbb lehet egy adott társadalomban, gazdaságban való mozgás – állítja Nagy Pál cigánykutató.A történésszel készített interjú második felében arra a kérdésre keresték a választ, kik a cigányok, mennyire meghatározó a külső környezet viszonyulása. A gödöllői Szent István Egyetem munkatársával annak okán készült interjú, hogy a református cigánymissziós munka során ismeretterjesztéssel is tenni kell az előítéletek ellen, rá kell mutatni az együttélést megnehezítő téveszmék és mítoszok létezésére.

A beszélgetés első feléből kiderült, hogy a cigányok indiai eredete történeti tényekkel nem maradéktalanul alátámasztott. Amellett, hogy a cigány megjelölés nemcsak etnikumot, hanem legalább ennyire életformát is jelölhet, illetve, hogy a külső környezet és a hatalom megítélésén is múlik, ki számít cigánynak, a beszélgetés első felében is utalt rá, hogy a hazai cigányság erősen differenciálódott népesség, amely egymástól még nyelvükben is különböző népcsoportok összességeként írható le.

Mit lehet tudni a különböző népcsoportok jelenlétéről, méretéről?

Először is: a magyarországi cigányság történelme egy differenciálódási folyamat története. Az bizonyos, hogy azoknak az elődei, akiket kárpátiaknak, oláhoknak és beásoknak hívunk, azok valamikor a 15–16. században már itt, illetve a Balkánon éltek. Akkor is kis közösségekben léteztek, de a feudalizmus típusaitól függően másfajta társadalmi és gazdasági viszonyok közepette. Azt nem tudni, hogy kulturálisan milyen hasonlóságok és különbözőségek voltak közöttük, mert valójában nem tudni pontosan, hogy milyen nyelven beszéltek és egyéb kulturális jellemzőikről sem tudni semmit. A beások esetében az csak egy feltételezés, hogy lecserélték a nyelvüket, eddig senki sem bizonyította ezt be meggyőzően. Felmerül annak lehetősége, hogy a beás esetleg egy balkáni népcsoport, és keveredéssel jött létre. A 17. századtól látunk tisztábban, annak végétől, illetve a 18. század elejétől a foglalkozások, nevek és egyéb sajátosságok alapján ezek a csoportok elkülöníthetőek. Kisebb csoportokban, és szétszórtan, nagy területen tartózkodtak. A 18. század elején a történeti Magyarországon négy olyan cigány csoport élt, amelyek a mai fogalmainkkal leírhatóak. Itt voltak a kárpáti cigányok, akiket jobb híján, utólagos elnevezéssel hívunk így. Léteztek a beások elődei, akiket a famunkákkal írhatunk le, és itt éltek már azoknak az elődei, akiket ma oláh cigányoknak nevezünk.

Fotó: Pexels