Csodafalu, ahol cigányok és nem cigányok a lehetetlenre szövetkeztek. Saját újságjaik vannak, helytörténeti klubjuk, iparos hagyományaik. Annak idején jórészt bagi kövezők dolgoztak a főváros nagy útjain, és amikor a macskakő divatjamúlttá vált Budapesten, megszerezték a bontott anyagot, és ezzel burkolták a saját utcáikat. A kockakövet persze az ember inkább szűk sikátorokba képzelné, mint a széles utcás faluba – a tiptop virágoskertek, gondosan nyírt pázsit, a módosságról tanúskodó házak elé –, de éppen ez adja a falu sajátos hangulatát. Ha valahol azt lehetett hinni, hogy rendben mennek a dolgok, akkor az a négyezer lakosú Bag, mert nem tizenkettő egy tucat falu: arca, karaktere van. És cigánytelepe.

Ötszáz-hatszáz ember lakik a község szélén, a telep eleje régi parasztházakból áll, a vége nyomorúságos viskókból. A hetvenes években Gödöllőről, Vácról kiebrudalt romák kerültek a telepre a faluból odatett szegény oláh cigányokkal együtt. A négy-öt család két-három generáció alatt 400-500 fősre terebélyesedett. Bag korábban jól megvolt a muzsikus cigányaival, de a telepiekkel nem tudtak mit kezdeni. Magas a bűnelkövetés aránya .A viszonyokat jelzi, hogy a Budapestről megkapott macskakő segítségével a falu összes utcáját leburkolták, kivéve a telepieket. Az elmúlt hetek esőzései után most is sártenger borít mindent. A falusiakat ez nem zavarja, évek, évtizedek is eltelnek anélkül, hogy erre járnának.A falusi gyerekek azért fogytak el a helyi iskolából, mert a szülők inkább Gödöllőre, Aszódra vitték őket. Bag nemcsak a néptánccsoportjáról híres. A cigánytelepen hét éve van jelen a BAGázs Közhasznú Egyesület, amely céljának tekinti, hogy nőjön az iskolába járók, a magukról gondoskodni tudók, a dolgozók száma. Megnyerték támogatónak a Prezit. A magyar sikercég minden évben kivonul Bagra, nemcsak anyagilag segíti a programot, hanem munkatársai jelenlétével, fizikai erejével is. Cserélik mínusz tíz fokban a hiányzó üvegű ablakokat a helyi cigányokkal. Nincs osztogatás, csak azoknak segítenek, akik vállalják, hogy ők is segítenek a másiknak. Budapesti gimnazisták szabadidejükben járnak ide, hogy teljesítsék az ötvenórás kötelező közösségi szolgálatot. Budai gyerekek játszanak, tanulnak együtt a nyomorban élőkkel. Szép pillanatok, csakhogy nem találták meg ebben évekig a maguk szerepét. Idén harminc elsős van Bagon, visszaálltak az etnikai arányok, de szembe kellett nézni azzal, hogy a cigány gyerekek jó része nem tudja felvenni a versenyt a falusiakkal.Az első osztályosoknál komplex fejlesztőprogramot találnak ki. Hetente egyszer a szülő és a gyerek együtt vesz részt a programban, kétszer jön a tanuló az iskolába különórára, ahol önkéntesek segítenek, és a konténerben is van heti egy szociális fejlesztés. A BAGázs konzultál a tanítónővel is. Mindez azért példaértékű, mert a folyamat összes szereplője – iskola, civilek, falusi és telepi szülők – részt vesz a munkában, és megbeszélik a nehézségeket.

Fotó: Pexels.com