Első ízben rendezték meg a cigány gasztronómia és kultúra napját a miskolci Baptista Szakiskolában. A romák eredetéről a köztudatban romantikus elképzelések élnek. Olyan hiedelmek is napvilágot láttak, mely szerint a fáraók népeként Egyiptomból származnak. Ezzel szemben az igazság az, hogy a romák őshazájának helye az India észak-nyugati területén fekvő, Pandzsab. Lassú, de folyamatos elvándorlásuk őshazájukból az V. században kezdődött. Történetük során a romák sosem viseltek hadat, nem alapítottak fejedelemségeket, királyságot, sem önálló államot. Magyarországra a XV. században indult meg a roma népesség letelepedése a Balkánról. Nagyobb arányú bevándorlásuk, főleg az Alföld térségébe azonban csak a török hódoltság után, a XVIII. században következett be, amikor is Mária Terézia intézkedései nyomán szisztematikusan jöttek a romák. A cigányság a magyar kultúrának komoly része, ez nem csak a zenére jellemző, de más kulturális megnyilvánulásokra is, mint a konyha.

Ha valakit megkérdezünk arról, hogy egy mondatban foglalja össze a cigánykonyha jellemzőit, azt fogja mondani, zsírosak, paprikásak és csípősek az ételeik. Ezek a jellemzők tényleg igazak, de ennél sokkal gazdagabb és színesebb a romák étkezése. Különösebb vallási-ünnepi, hagyományozott étrendjük nincs. Sose volt, mint saját konyhaművészetük sem. Csak a halotti virrasztókon fogyasztanak szinte mindenütt túrót, s isznak hozzá pálinkát, azaz targyit. Ünnepeken, de meg általában is azokat az ételeket főzik, amiket a nem cigány, vagyis gádzsó szomszédok. A romák a vallást, a második anyanyelvet, az új hazát, a szokásokat környezetükből vették át – így aztán a konyhát is másolták. Érdekes, hogy a romáknak önálló gasztronómiájuk nincsen, vándorlásaik során mindegyik befogadó ország ételeit magukévá tették, de természetesen a saját szájízük szerint. Ez annyit jelent, hogy nincsenek szigorú receptek, a hozzávalókat meglehetőst szabadon variálják (hely és beszerzési lehetőségektől függően), valamint még az úgynevezett magyaros fűszerezéstől is erősebben ízesítik ételeiket. Mindenük a lecsó, nagyon kevés az az étel, melynek ne lenne szerves alkotórésze, ez a legtöbb húsfélével harmonizáló „sűrítetlen párolt főzelék”, természetesen cigányosan, hiszen rántott csirkét nokedlivel és lecsóval köríteni nagy bátorság, de a végeredmény önmagáért beszél.

A diákok által megálmodott rendezvényen szinte minden szakma képviseltette magát. Terítékre került a lecsó és a vakaró, de a divat, az ének és a vers sem maradhatott ki a sokszínű programból. Már gyermekként csodálattal figyeltem Balázs Jánost, aki a magyarországi cigány festészet és költészet úttörő egyénisége volt – meséli Botos Zoltán festőművész, aki Salgótarján cigányok lakta részén nőtt fel. Itt határozta el, hogy a Cigánydombról indult művészek szellemi hagyatékát méltó módon fogja ápolni. Ifj. Oláh Kálmán zongorista családba született és klasszikus zenésznek készült, de aztán jött a jazz és mindent megváltoztatott. Ma már a műfaj legígéretesebb tehetségei közé tartozik. Szaxofonjátékát számos formációban hallhatja a közönség, saját zenekarával pedig az évben szeretné első lemezét elkészíteni.

Fotó: Pexels