„GYEREKKÉNT A CSŰRBEN, AZ ISTÁLLÓBAN MISÉZTEM” – KALÁNYOS OTTÓ, A CIGÁNY SZÁRMAZÁSÚ SZÉKELYFÖLDI KATOLIKUS PAP TÖRTÉNETE„

Egy cigánytól, aki ráadásul szegény és még turkálós gyerek is, nem várnak el sokat. Dolgozzon kukásautón vagy a gyárban, az éppen elegendő, nem kell nagynak lennie” – talán ez az a mondat, ami a Kalányos Ottóval való beszélgetésük során leginkább szíven ütötte az olvasókat. Hiszen számtalan sztereotípiát és előítéletet kellett leküzdenie ahhoz, hogy ma hivatásának élhessen. Ő az a cigány származású székelyföldi katolikus pap, akinek anno összesúgtak a háta mögött, akiben kezdetben az anyukáján kívül senki sem hitt. Még a szülőanyja sem, aki beteg újszülöttként a kórházban hagyta. Élete sorsfordulatokkal teli, már-már csodákkal tarkított, és szentül hiszi, hogy a rengeteg nehézség ellenére őt az Isten azért tartotta meg az úton, hogy a szolgálatáig elérjen. Ennek az első kulcsmozzanata pedig az volt, amikor nevelőszüleihez betoppant egy asszony, hogy tejet vásároljon, ám „a néni, engem vigyél haza” felkiáltásra aznap a tej helyett őt vitte magával. Tizenkét gyereke mellé fogadta örökbe, és bátorította egy életen át. Amikor Kalányos Ottó gyerekkoráról beszélgetünk, átszellemült hangon jelenti ki, hálás a jóistennek, hogy így alakult a sorsa. Hogy a tehetsége kibontakozhatott, hogy az ajándékba kapott talentumot kamatoztathatta. Pedig nem volt könnyű, sőt, a lehető legnehezebb út jutott neki, mégsem panaszkodik.„Édesanyám a kórházban hagyott pólyás koromban, az isteni gondviselés volt az, ami megtartott” – fejti ki, de beismeri, gyerekkorában gyakran töprengett azon, hogy miért pont őt.Nem feltétlenül az foglalkoztatta, hogy miért mondtak le róla születése után, még csak amiatt sem tépelődött, hogy miért neki kellett súlyos betegséggel világra jönnie, annyira erőtlenül, hogy az orvosok sem ígértek sok jót; helyette inkább azon tűnődött, hogy ennyi nehézség közepette miért rá volt szükség.

Fotó: Pexels.com