Egy Heves megyei kistelepülésen nőtt fel roma anya és nem roma apa gyerekeként Jónás Szimonetta, aki általános iskolásként azt gondolta, még érettségije sem lesz, idén júniusban viszont diplomát szerzett az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen. Egy Új cikksorozatban olyan roma fiatalokat mutatnak be, akik a negatív sztereotípiákat legyőzve kitörtek a szegénységből és diplomás, sikeres emberek lettek. Hivatalos nyilvántartás hiányában csak becsléseket lehet tenni arról, hogy évente körülbelül hány roma fiatal szerez diplomát Magyarországon.

Az országban jelenleg tizenegy roma szakkollégium működik; Budapest mellett Debrecenben, Szegeden, Egerben, Pécsett, Miskolcon, Hajdúszoboszlón, Kaposváron és Nyíregyházán. Ezek a fiatal, 2011 óta létrejött intézmények tárt karokkal várják azokat a roma – és hátrányos helyzetű nem roma tanulókat – akik sokszor rögös utat bejárva eljutnak a felsőoktatás kapujába és felveszik őket valamelyik magyar egyetemre. „A roma szakkollégiumok különleges és egyedülálló felsőoktatási tehetséggondozó műhelyek. Céljuk, hogy a perifériális társadalmi környezetből a felsőoktatásba érkező roma származású és/vagy hátrányos helyzetű hallgatókat diplomához segítsék, lemorzsolódásukat megakadályozzák” – szerepel a Roma Szakkollégiumok Egyesület honlapján, amely szerint ennek a tizenegy intézménynek jelenleg körülbelül háromszáz hallgatója van.

Oláh Zsolt, a Jezsuita Roma Kollégium és Szakkollégium igazgatója szerint ugyanakkor az elmúlt években már feltehetően az ezret is átlépte azoknak a roma fiataloknak a száma, akik részben a szakkollégiumi hálózat és tehetséggondozó műhelyek, civil szervezetek segítségével, részben pedig a saját kitartásuknak és változtatni akarásuknak köszönhetően a diplomáig jutottak és kitörtek a szegénységből, mélyszegénységből.

A jezsuita rend fenntartásában működő intézményben jelenleg 26 roma és hátrányos helyzetű nem roma szakkollégista él és tanul. Van köztük, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karára jár, többen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói, egy diák a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakos hallgatója. Mások valamilyen mérnöknek, esetleg gazdasági szakembernek készülnek az Óbudai Egyetemen vagy a Budapesti Gazdasági Egyetemen, esetleg biológia alapszakon tanulnak, vagy a jövőben szociális munkások, tanárok, tanítók lesznek. Az általános iskolát a helyi szegregált intézményben végezte, ahol abszolút nem motiválták. Úgy emlékszik, a kerecsendi gyerekeknek – köztük neki is –  tulajdonképpen mindegy volt, hogy hogyan teljesítenek az iskolában. Mivel mélyszegénységbe születtek, fogalmuk sem volt arról, hogy lehetne másként is, és hogy lehetne kiút a szegénységből. Sosem gondoltam arra, hogy én az általános iskola után leérettségizek, arra pedig pláne nem, hogy diplomám is lesz. Igazából azt sem gondoltam, hogy valaha ki fogok kerülni Kerecsendről- fogalmaz a fiatal lány.

Fotó: Pexels.com