Gyermeknapok a beregszászi református roma gyülekezetben – „Én vagyok az élet kenyere…”Augusztus 6–8. között körülbelül 100 gyermek hallgathatta Isten igéjét a gyermekhéten a beregszászi református roma templomban. A Tiszabökényi Glória Ifjúsági és Missziós Központ munkatársai, illetve a Gyermek Evangelizációs Közösség önkéntesei szolgáltak alázattal és szeretettel a mély nyomorból érkező fiatalok között, elmondva számukra, Krisztust ők is megismerhetik, amennyiben szeretnék. Jézus „Én vagyok” mondásait tanítva János evangéliumából a gyerkőcöknek, megható pillanatoknak lehettek tanúi a felnőttek. Többen igen gyorsan megtanulták az aranymondásokat, és figyeltek az igei üzenet átadásánál. Voltak, akik mindig jelentkeztek, hogy válaszoljanak a feltett kérdésekre, és voltak, akik csak nézték az aktívabb és sokszor erőszakosabb társaikat. Tanulságos volt meglátni és megtapasztalni, mekkora igény van az igére a roma gyermekeknél, akik, habár nem járnak iskolába, és sokszor piszkosak is, mégis van valamijük, ami sok embernek nincs. Az a valami nem más, mint a szeretet. A Bibliából pedig tudjuk, a szeretet maga Isten (lásd 1János 4,7). És erre az Istentől jövő szeretetre van szüksége mindenkinek ezen a világon. Barta Elemér missziós lelkipásztor szervezésében remek három nap valósult meg, ahol a nagy létszám ellenére sikerült megismerkedni a gyermekekkel közelebbről is, megtudva, kinek-kinek a családi hátterét, személyes, legtöbbször szomorú történetét. Vágynak az ölelésre, az érintésre és a kedvességre, ez hamar kiderült. A beszélgetésre is, hogy valaki meghallgassa őket. Annyira sokfélék, mégis van közös pont, ami összekapcsolja, ami éppúgy jellemzi őket is, mint bárki mást: szükségük van a bűnből való szabadulásra! S ehhez szükségük van Krisztusra! Ezen a gyermekhéten a résztvevők megtudhatták, hogy ők is elveszettek, akárcsak az a kisbárány, akiről a jó pásztor példázatában Jézus beszél.

Megérthették azt is, hogy Jézus ismeri szükségeiket, és meg tudja adni, amire igazából szükségük van. És a gyógyulást is egyedül csak Jézusnál találhatják, aki maga a „feltámadás és az élet” (lásd János 11,25).  Ének – „Jézus szeret minden kicsi gyereket”, „Nem lesz egyedül a szívem többé” – és játék segítette a tanítást, és a harmadik napon pedig, a gyerkőcök nagy örömére, kipróbálhatták az ugráló várat is, amit Deák István és Katalin hoztak el a gyermekprogramra. Minden apróságnak nagyon tudtak örülni, és úgy ölelték a kapott tárgyakat, mintha a világ legdrágább kincsét szorongatnák. Példaértékű, hogy a roma gyerekek a kevéssel is boldogok tudnak lenni. És elgondolkodtató, hogy mi felnőttek gyakran a sokkal sem tudunk elégedettek lenni. És itt megint Jézus figyelmeztet: „ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (Máté 18,3). Kimondhatatlanul nagy szeretetéhség van a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek szívében, akiknek a zavart keltő viselkedése mögött mindig a családi kötődés hiánya sejthető. Generációról generációra öröklődik a negatív családi minta és a káros értékrend. Ezt megszüntetni egyik pillanatról a másikra csak Krisztusnak lehet, akinek adatott a hatalom Mennyen és Földön. Habár a társadalom sokszor szkeptikus, de a hívő ember tudja, Istennek semmi sem lehetetlen (lásd Lukács 1,37). Igenis lehet a kutyából szalonna, s a Mennyország tele lesz olyan emberekkel, akikről a többiek itt a földön már rég lemondtak, pusztán előítéleteik alapján „leírták” őket, mondván, úgysem fognak megváltozni. Ezt azok mondják, akik maguk sem akarnak és tudnak változni. Saját magukból indulnak ki, és nem is tudják, miközben másokról ítélkeznek, magukat ítélik meg és ítélik el. Mert ők is keményszívűek, akiknek új, hússzívre van szükségük ahhoz, hogy örök és teljes életük legyen. És ez egyedül nem megy, csakis Krisztussal. Krisztus kegyelmére van szükség! Hitre van szükség! Hinni Isten Fiában, aki a világ Megváltója! És elhinni, hogy Istennel minden lehetséges…

Fotó: Pexels.com