A dunaszerdahelyi roma holokauszt-emlékműnél idén is megtartották a megemlékezést, amelyen kormányzati és civil szereplők egyaránt felszólaltak. A beszédek közös üzenete: a történelem tanulsága nemcsak emlékezésre, de cselekvésre is kötelez. A roma holokauszt dunaszerdahelyi megemlékezésén ismét felszólalt Ravasz József, a Romológiai Kutatóintézet vezetője, aki megjegyezte, immár tizenkilencedik éve mond beszédet ugyanazon a helyen. Mint fogalmazott, a történelem legsötétebb fejezetei közé tartozik a zsidók után a cigány közösségek elpusztítására irányuló terv is, amelyről ugyan már sokat lehet tudni, de a történelmi tudás még mindig nem teljes. Az akkori szlovák államban a roma lakosságot munkatáborokba hurcolták, ahol embertelen körülmények között haltak meg – az idősek, a gyerekek sem voltak kivételek. Akik nem pusztultak el a fizikai megterhelésben vagy a betegségekben, azokat rendszeresen kivégezték. Emiatt máig nem tudni pontosan, hány kelet- és közép-szlovákiai roma halt meg a nácik lágereiben. Ravasz kifejtette, hogy Dél-Szlovákia sorsa másként alakult: az első bécsi döntés után a régió ismét Magyarországhoz került, és így a bujkáló magyar ajkú romák egy időre fellélegezhettek. Azonban Magyarországon is fokozódott a fajgyűlölet, a cigányságot nyomor, betegségek és üldöztetés sújtotta. A csallóközi cigány közösség politikai tájékozatlansága nem jelentett védelmet: 1943 után a nyilaskeresztes párt követői egyre aktívabbak lettek a térségben.

Ravasz kiemelte, Janovits Ödön dunaszerdahelyi esperes szerepét, aki 1945 húsvétja előtt megmentette a helyi romákat a deportálástól, miután szembeszállt a nácikkal és a nyilasokkal. Emlékeztetett arra, amikor 1945. március 30-án a Nyárasd és Vásárút közti térségben a Tőkési ág mellett 61 roma embert végeztek ki Barkóczi József nyilasparancsnok utasítására – köztük nők, idősek és gyerekek is voltak.„A holokauszt óta 81 év telt el, de ez a történelemhez képest nem hosszú idő. A roma nép több mint 700 éve él Európában, mégsem sikerült felszabadulnia lelki gyötrelmei alól” – mondta Ravasz. Hozzátette: a cigányság még mindig nem tudja beazonosítani önmagát, intézményrendszere kiépítetlen, a kisebbségi státusz fogalma idegen maradt számára. romaügyi kormánybiztos felszólalásában hangsúlyozta: „Az emlékezés nem pusztán visszatekintés, hanem építkezés is. Egy olyan társadalmat kell építenünk, ahol a múlt borzalmai soha többé nem ismétlődhetnek meg.” Mint fogalmazott, a roma gyerekeknek – csakúgy, mint minden más gyereknek – joguk van méltóságban, biztonságban és esélyekkel felnőni.

Fotó: Pexels.com