Hatévesen felnőtté kellett válnom” – a roma pedagógus mégsem adta fel soha az álmait

Hallgasd élőben!
Hatévesen felnőtté kellett válnom” – a roma pedagógus mégsem adta fel soha az álmait. Az egyik kereskedelmi csatorna dokurealityje, A mi történetünk negyedik adásából kiderül, hogyan tudta termőre fordítani a gyerekkori traumáit a mára kétdiplomás Kecskés Evelin, és a ceglédi gazdálkodócsalád, Siposék egy napjába is bepillanthatunk. „Nálunk mindenki tudja és teszi a dolgát” – mondja a már az előző részekben megismert Sipos Mihály. Ezúttal a ceglédi gazda és családja egy napját követhetjük végig, amelyben felnőttnek, gyereknek egyaránt megvan a maga hozzá illő feladata. Láthatjuk, hogy a messzebbről nézve csupa idill természetközeli lét mögött mennyi munka van, és olykor milyen nehéz döntéseket kell hozni. Itt, a tanyán megtapasztaljuk a születést, de ugyanúgy megtapasztaljuk az elmúlást is”– fogalmazza meg egyszerűen Mihály felesége. Kriszti azt is elmondja, hogy számára ugyanakkor ez egyáltalán nem teher, ahogyan a „női munka”, azaz a család mindennapi ellátása sem az: „talán mindannyian erre készülünk már akkor, amikor gyerekként a játék babát az ölünkbe vesszük és ringatjuk”. Úgy véli, ezért jó, hogy Misi pedig maga az erő, a biztonság, hiszen így tökéletesen kiegészítik egymást. „Látom magam körül, hogy rengeteg házasság tönkremegy. A mi házasságunk azért működik, mert közös a célunk. Mindamellett minden reggel úgy kelünk fel, hogy elhatározzuk: szeretni akarjuk egymást. És ahogyan telnek az évek, egyre erősebbé válik ez a kötelék, és nem azt érzem, hogy eltávolodunk, hanem hogy házasságban élni egyre jobb” – mondja még Kriszti. Szintén visszatér Kecskés Evelin roma pedagógus, akinek újabb részleteket tudhatunk meg a megpróbáltatásoktól nem mentes gyerekkoráról: a Taktakenézen felnőtt fiatal nő édesapját nem ismerte, édesanyja pedig balesetet szenvedett, amikor ő hatéves volt, aminek következményei mindkettejük életére a mai napig hatással vannak.Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tágabb rokonság rögtön összezárt, Evelin „a család gyereke lett”, és ez a biztonságot adó érzés akkor is segítette, amikor – ösztöndíjjal – egyetemre ment. Ma abban az általános iskolában dolgozik, ahova annak idején maga is járt, miközben a roma gyerekek tehetséggondozása, a kultúrájukban, identitásukban való megőrzése is a szívügye.
Fotó: Pexels.com
További híreink
2026. május 20.
A roma közösségeiben a hit és a vallás sok esetben fontos szerepet tölt be az emberek életében
2026. május 19.
A roma kultúrában az étkezés jóval több, mint a biológiai szükségletek kielégítése: Családi összetartozás, a közösségi lét és az identitás megélésének a legfontosabb színtere
2026. május 19.
A roma felzárkóztatási programok elméleti fontosságát a gyakorlatban működő, kézzelfogható kezdeményezések igazolják a legjobban
2026. május 19.
A cigány vajda a roma közösségek hagyományos vezetője volt, aki fontos szerepet töltött be a közösség életének irányításában
2026. május 19.
A roma közösségek és az állatok kapcsolata
2026. május 15.
A kirekesztettségből az Egyház szívébe: A pápaság és a cigányság történelmi kapcsolata