Roma nők szüléstörténeteiben nem ritkák a különféle beszámolók. Alsózsolcán egy kezdeményezés erre próbál választ adni: helyi roma asszonyokból képzett dúlák kísérik a várandós nőket. Kishonthy-Kardos Rita dúlával, az EMMA Egyesület közösségi kísérők programjának szakmai vezetőjével beszélgettek arról, hogyan válhat a dúlaság közösségi segítséggé és az önérvényesítés eszközévé.

– Nagyjából tíz évvel ezelőtt Tuczai Rita kolléganőmmel Miskolcon dolgoztunk különféle nőszervezetekben. Elkezdtünk hátrányosabb helyzetű nőkkel foglalkozni a Regina Alapítvány keretén belül, és segítettünk egy dúlaképzés megszervezésében, amit a Magyarországi Dúlák Egyesülete a Norvég Civil Alap támogatásával valósított meg. Ekkoriban több roma asszony „képződött ki” dúlának Aszalóról, Halmajról, Léhről, pici borsodi településekről, csak ekkor még nem volt utánkövetés. -nyilatkozta. „Pár éve jártunk már Alsózsolcára, amikor az EMMA Egyesület megkeresett minket, hogy volna-e valami, amit közösen tudnánk csinálni. Épp ekkor történt, hogy egy helyi fiatal roma lány, akinek az első szülése nagyon rossz élmény volt, szerette volna, ha a másodikra bemegyek vele dúlaként a kórházba. Ezzel párhuzamosan egy kollégámat is megkereste egy másik, kiskorú lány ugyanezért. Természetesen vállaltuk, hogy segítünk nekik, de rögtön átláttuk, hogy ha még többen fordulnak hozzánk, arra kettőnknek nem lesz kapacitása, így felvetettük egy új dúlaképzés ötletét. Ennek eredményeképpen jelenleg hét dúla dolgozik Alsózsolcán.”-folytatta.”– A szolgálat egyrészt fokozatosan alakult ki: átlagosan havi két szülés van, így hat év alatt már 130 szülésnél voltak jelen a közösségi dúlák. Ez így megvalósítható elköteleződés, és fontos az is, hogy mindenki csak annyi nőt vállaljon, amennyit biztonsággal végig tud kísérni. A férfiaknak valóban meg kellett szokniuk, hogy a feleségüket éjszaka, karácsonykor, születésnapi ünnepség alatt elhívják szüléshez. Ezzel egyidőben azonban a kiképzett dúlák megerősödtek az öntudatukban, és mind jobban képviselték, hogy szeretik ezt csinálni, és ha jön egy szülés, ők mennek. A férjek megszokták ezt, sőt: noha már évek óta leszerződtünk egy taxitársasággal, hogy minden dúla bejusson a kórházba, ha éjszaka indulna meg a szülés, előfordul, hogy valamelyik férj ajánlja fel, hogy segít bevinni őt vagy akár a vajúdó anyukát. Persze jó pár év kellett, hogy megváltozzon a hozzáállásuk.”-Mesélte Rita az interjúban”– Igazából nem tudtuk előre felkészíteni a dúlákat, hiszen a képzésen csak elméletet tanultak, és később a szüléskísérések hozták meg a tapasztalatokat. Mindemellett az utánkövetések, esetmegbeszélések és a mentorálás teszi lehetővé, hogy azt, ami a szülőszobán történik, feldolgozhassák. és sokszor ez nem könnyű. Mi annak idején az adott kórház főnővérével vettük fel a kapcsolatot, és megegyeztünk vele, hogy a dúlák be fognak járni szülésekre, de előtte az anya mindig ír egy e-mailt a kórháznak, hogy dúlával szeretne szülni, a kórház pedig visszaigazolja, hogy rendben. Eleinte, főleg a Covid alatt, volt némi küzdelem, hogy a dúlák bejussanak. Aztán a szülészeten is belátták, hogy ez jó dolog, és megszokták, hogy ott vannak. Sőt, van szülészorvos, aki kifejezetten szereti a jelenlétüket, mert akkor a dúla leveszi a személyzet válláról az érzelmi támogatás terhét, az anyuka is nyugodtabb, és emiatt problémamentesebb a szülés. Előfordult olyan is, hogy a szülés annyira előrehaladt, hogy a dúla már nem tudott volna átöltözni a steril ruhába, mire odaért, így csak megállt az ajtóban, és az orvos szólt a szülő nőnek, hogy „ott a dúlája, nézzen rá”, mert tudta, hogy ennyit számít a jelenléte.”-mondta el.

Fotó: Pexels.com