Hőseink 1956 – Cigány szabadságharcosok címmel Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművész több cigány szabadságharcost is lefestett, például Cziffra György zongoraművészt, aki 1956. október 22-én a Zeneakadémián Bartók II. zongoraversenyét játszotta. „A közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva” – írták róla a kritikusok. Sokan máig állítják, hogy a hangversenynek része volt az október 23-i hangulat kialakításában. A forradalom alatt feleségével és fiával együtt nyugatra menekült, Franciaországban telepedtek le. Improvizációs képessége a legnagyobbak közé emelte a Liszt Ferenc-díjas és Magyar Örökség díjas világhírű zongoraművészt. Vásznon láthatjuk Csányi Sándor, becenevén Cigányt, aki rendőr és segédmunkás volt. 1956. november 4-én csatlakozott a Thököly úti fegyveres csoporthoz. Négy napig harcolt a szovjet harckocsik ellen gránátokkal, benzines palackokkal. 1958. október 1-jén tartóztatták le. A szabadságharcban való részvétele miatt halálra ítélték és 1959. október 28-án kivégezték. Szentandrássy lefestette Dandos Gyulát is, aki egy egyszerű nyíregyházi gimnazista volt, a Forradalmi Diáktanács vezetője. A város központjában egy teherautó tetejéről olvasta fel a diákság 21 pontos követeléseit. Az ávósok a szovjet invázió harmadik napján fogták el és félholtra verték. Osztályfőnöke egy nyugat-magyarországi iskolaszanatóriumba menekítette. A megtorlás elől Svájcba akart kijutni. Több szökési kísérlet után, 1957 februárjában határőrök lőtték le Szentgotthárdnál.

 De emléket állított Szentandrássy István Fátyol István villanyszerelőnek, aki 1956-ban a Faluszínház munkástanácsának elnökhelyettese, a szovjet tankok megindulása után az egyik terézvárosi csoport vezetője volt. Hrozova Erzsébet ápolónőnek, aki 1956 októberében a Baross utcai klinikán volt ápolónő. Férjével a Víg utcai fegyveres csoporthoz csatlakoztak. A klinika egyik autójával hordták az élelmiszert a szabadságharcosoknak. 1957 júniusában tartóztatták le. Elsőfokon halálra ítélték, másodfokon életfogytiglant kapott. Csak 1970-ben szabadult.

Kolompár Mátyás vándoriparost is vásznon láthatjuk, aki 1956. október 27-én Kiskunmajsán csatlakozott a forradalmárokhoz. Vásznon köszön vissza ránk Kóté Sörös József, Holi bádogos, drótos vándoriparos, aki 1956-ban barátjával, Tóth Józseffel csatlakozott a forradalomhoz. Eleinte a Vöröskereszt által gyűjtött élelmiszert hordták Budapestre, majd a Vajdahunyad utcai csoportban harcoltak. Az utcán harcolt a november 4-i szovjet invázió napján is, amikor a combján megsebesült. Ausztriába szökött, majd az amnesztia ígéretére hazatért. 1957 júliusában azonban letartóztatták és a „Wittner Mária és társai” per III. rendű vádlottjaként halálra ítélték és 1959 február 26-án kivégezték. Három gyermek édesapja volt. Strausz Károly, Cigány Karesz segédmunkást is megfestette a Kossuth-díjas festőművész. Straussz november 5-én csatlakozott a soroksári szabadságharcosokhoz. Roma ismerőseiből külön osztagot szervezett, és egy maroknyi emberrel egészen november 11-ig kitartott. A budapesti ellenállók közül utolsóként tették le a fegyvert. 1959-ben tartóztatták le. Halálra, majd másodfokon életfogytiglanra ítélték. 1974 júniusában szabadult.

Fotó: Pexels.com