Nem sokat tudott a cigánymisszióról, a szülőktől kapott értékek és egy egyetemi kurzus tapasztalati azonban ezen a területen találkoztak: Kiss Réka Anna a Debreceni Református Hittudományi Egyetem negyedéves teológus-lelkész szakos hallgatója, az első tanulmányait végző teológa, aki bekapcsolódott az Együtt-egymásért keresztyén közösségfejlesztő munkatársképzésbe. Interjúnkban motivációiról és terveiről kérdeztük őt. „Nem vallásos családból származom, mégis, amikor iskolaválasztásra került sor, a nyíregyházi Jókai Mór Református Általános Iskolába írattak be – pusztán az ottani színvonal miatt. A hittanórákon, a tanult bibliai történetek nekem elsőnek olyanok voltak, mint a mesék, aztán szépen lassan átformálódott bennem minden. A nyolc év alatt szerzett tudás összeállt, és ki tudtam mondani magamban, hogy igen, hívő vagyok. A konfirmációm során már megfogalmazódott bennem a lelkipásztori munka iránti vágy, de az a mából visszatekintve még nem volt egy határozott döntés.

A gimnázium alatt aztán szépen lassan kikristályosodott előttem, hogy az érdeklődési köreim (pszichológia, történelem és a pedagógia) a lelkészségben öltenek testet, így a hittant választottam ötödik érettségi tárgyként, és eldöntöttem: beadom a jelentkezésemet a debreceni teológiára.”-nyilatkozta.Az volt a feladatunk, hogy egy kis füzetbe gyűjtsük a tapasztalatainkat, például találkoztunk-e olyasvalakivel, akinek tíz unokája van, vagy valakivel, aki elmesélte nekünk egy cigány étel receptjét. A társaimmal eldöntöttük, hogy együtt mozgunk majd, hiszen bedobtak minket a mély vízbe: szinte mindenki ismert mindenkit, a mi csoportunk pedig eleinte félénken szemlélődött. A vége az lett, hogy majdnem végig egyedül mentem és társalogtam az emberekkel, a csoporttársakkal gyakorlatilag csak este, a szobában találkoztunk. Nem csak a feladatokat teljesítettem, de hála Istennek őszinte beszélgetéseket is folytattam a testvérekkel. A kiscsoportos alkalmak során pedig szintén nagyon kedvesen fogadott mindenki.”-folytatta. Talán nem kell bemutatni, milyen ellentét feszül ma cigány és magyar között, ez pedig nem két nap alatt fogjuk megoldani. Hodászon tapasztaltuk meg először, hogyan tudnánk békében élni – egyik évfolyamtársam úgy fogalmazott, ilyen lehet Isten országa. Ezt az egységet kellene képviselnünk a mindennapokban, dolgoznunk kell a falak lebontásán, az egység megteremtésén – már itt a Földön. Ez hosszú folyamat, sokan kellünk hozzá, de bízom benne, hogy meglesz az eredménye.-fejezte be az interjúban.

Fotó: Pexels.com