Komáromi Alexandra táncos négy éve él Párizsban, ahová egy szerelem vitte Indiából. Tűzzsonglőrök, artisták, táncosok látványos performanszaival lép fel, közben workshopokat tart Ozorától Párizson át, és ő maga is utazik, a legkülönfélébb tánctechnikákban mélyül el, legyen az tradicionális, vagy improvizáció .Lángoló eszközök, égő peremű, hosszú pörgős szoknya, ezek mind Komáromi Alexandra kellékei évek óta. Alit akkor ismertem meg, amikor egy női körbe hívó dalhoz készítettünk videóklipet, és ő koregrafálta a körtáncunkat. Ali lenyűgöző, ahogyan minden porcikája táncra termett, mintha ő maga is Firebender lenne, tudjátok, mint az Avatar: The Last Airbender című sorozatban a tűzhajlítók. Illetve Ali más, ő simán lehetne Earthbender, Waterbender, Fire – és Airbender egyszerre. A klasszikus észak-indiai táncot, a kathakot éppen úgy éli, mint a magyar néptáncot, az utcai és klub táncokat, a dervis táncot, fúziós improvizációt indiai szitárművésszel, vagy éppen az utcán drum and bass ütemekre. Néha úgy tűnik, a világ bármelyik sarkába elutazna egy olyan tánctanfolyamra, ami kellőképpen különleges. Ez nagyon fontos. Lelkileg is, technikailag is szeretek felkészülni. Egy ideje érdekel a a szúfi forgás, szúfi kultúra. A tánc nekem abszolút spirituális utazás, és ennek a dervis táncnak is mély spirituális forrása van. Mikor a mozgás és a tűz egységbe kerül, az csodálatos élmény, és nagyon ősi. Amikor tűzzel táncolok, akkor valami egészen különlegeset érzek.

Megtanít a jelenlétre, és az elemek tiszteletére is.-fogalmazott, hogy milyen volt tüzes szoknyával tàncolni így válaszolt: „Elképesztően féltem, ideges voltam, hogy egy tűzkör lesz körülöttem, és ha elkezdem, ha begyújtom, akkor nem állhatok meg. Nyilván vannak opciók arra, hogy hogyan állj meg, de mivel még sosem próbáltam, maga a tudat, az volt, hogy most mi lesz? De hál’ Istennek olyan helyen voltunk, ahol biztonságban éreztem magam. Persze lefújtam a szoknyát vízzel, de nagyon sok félelmet felhozott.” Vegyes osztályba járt Jászfényszarun, ahol felnőtt. Az elején az osztály több mint fele roma kisgyerek volt, ott, akkor nem tűnt fel a megkülönböztetés számára. Viszont később már megértette, megélte, de erről nem nagyon beszéltek otthon. „Emlékeim szerint a romák egy része egy helyen élt a városomban. Mi nem ott laktunk, és gyerekként éreztem, hogy az egy kicsit más világ, de nem abban a környezetben nőttem fel. Édesapám nem beszéli a roma nyelvet, én is csak pár kifejezést tudok. Mondhatjuk hogy nem romaként nevelkedtem fel, és furcsán hangzik, ha azt mondom, hogy magyar és roma származásom van – merthogy magyar vagyok én is, és akkor úgy kettő között vagyok? Nálunk a zene és a tánc mindig jelen volt, a ritmus gyerekkoromtól az életem nélkülözhetetlen része.-nyilatkozott.

Fotó: Pexels.com