„LÁTOM, AMIT NEM LÁTSZ”-konferenciát tartottak a Goethe Intézetben, ahol az előadók a romák képzőművészeti ábrázolásának kérdéseit járták körül. A kultúrtörténeti, művészettörténeti, szociológiai témájú előadások a RomArchive – Digitales Archiv der Sinti und Roma kezdeményezés keretében hangzottak el.Klaus-Michael Bogdal, a Bielefeldi Egyetem professzora gazdagon illusztrált előadásában rávilágított: mivel a művészeti alkotások sűrítményei az emberi érzelemvilágnak, esszenciálisan adják vissza az előítéletességet is, hiszen az ősi emberi tulajdonság. „Észlelésünket minták és komplex rendsémák vezérlik, melyek alapján környezetünket felosztjuk arra, hogy ki tartozik hozzánk és ki nem, emiatt a tőlünk különbözőeket idegennek, az idegeneket pedig veszélyesnek véljük” – emelte ki a professzor, aki szerint a művészetek háromszorosan sűrített formák azáltal, hogy az érzelmi dimenziók fontos szerepet játszanak bennük, a képzeletnek, mely révén létrejönnek, nincs határa, a narratíváik pedig még a legvalószínűtlenebb konstrukciókat is megengedik.

Előadásának második felében Bogdal egy igazán szemléletes példával érzékeltette az idegenképzés formavilágát: a XIX. századi művészeti alkotásokban a jellegzetesen magyarés a sajátosan roma jellemzők még egybemosódtak. A nyugati és középső részek, illetve a peremterületek elhatárolását érintő Európa-diskurzus tehát azt a központi kérdést veti fel, hogy hol is kezdődik tulajdonképpen a sztyeppe – fogalmazott a professzor. Akik a szűkre szabott Európából Magyarországot, Romániát és a balkáni országokat ki akarják zárni, azok számára a magyarok és romák a megkülönböztethetetlenségig hasonlítanak egymásra.Véleménye szerint a cigányok átlagemberként láthatatlanok a többség számára, csak cigányként tudnak megjelenítődni. Ha viszont a romákra, mint romákra tekintünk, már eleve torzított képet kapunk, hiszen akarva-akaratlanul azokkal a vélt tulajdonságokkal ruházzuk fel őket, amivel a romák az elménkben az előítéleteink alapján rendelkeznek. A képzőművészet ezért, ha romákat romáként jelenít meg, szükségszerűen belefut az ábrázolás zsákutcájába.

Fotó: Pexels.com