Egykor háromszáz cigányzenekar muzsikált Budapesten, ma már alig néhány helyen hallani élő cigányzenét. Ifj. Sárközy Lajos Artisjus-díjas hegedűművész attól tart, hogy lassan megszakad a generációkon át öröklődő zenei hagyomány. A világszerte elismert muzsikus a Dalszerzőnek adott interjújában családi örökségéről, nemzetközi sikereiről és a cigányzene bizonytalan jövőjéről is beszélt.
Hétéves generációs muzsikuscsalád leszármazottja, tizenegy évesen már Szakcsi Lakatos Bélával játszott, tizenhárom évesen pedig felvették a Zeneakadémia különleges tehetségek osztályába. Ifj. Sárközy Lajos számára soha nem volt kérdés, hogy zenész lesz. Kétéves korában már saját, apró hegedűje volt, és öltönyben, nyakkendőben játszotta el, hogy muzsikálni indul.
A Dalszerzőnek adott interjújában Balázs Mariettának arról mesélt, hogy a családjában a zene természetes része volt a mindennapoknak. Nagyapja szoktatta hozzá a rendszeres gyakorláshoz, édesapja pedig a cigányzene mellett a klasszikus zenével és a jazz világával is megismertette.

A családi történetek között különleges helyet foglal el dédapja, aki Európa-szerte ismert jazzhegedűs volt. Sárközy elmondása szerint egy bécsi klubban a legendás Oscar Peterson is meghallotta a játékát, és annyira lenyűgözte, hogy meghívta zenekarába. A dédapa azonban félt a repüléstől, ezért visszautasította a lehetőséget.
Sárközy Lajos már fiatalon együtt játszhatott a magyar cigányzene és jazz meghatározó alakjaival. Szakcsi Lakatos Béla mellett Buffó Rigó Sándor, a 100 Tagú Cigányzenekar egykori főprímása is nagy hatással volt rá. Mint mondta, a legtöbbet a közös muzsikálásokból, beszélgetésekből és az idősebb zenészek elejtett megjegyzéseiből tanulta.
Tizenhat-tizenhét éves korában, amikor kortársai szórakozóhelyekre jártak, ő inkább a cigánymuzsikusok legendás találkozóhelyén, a Kulacs étteremben töltötte az estéit. Az idősebb zenészek társaságát kereste, és örömmel fogadták maguk közé.

Pályafutása később nemzetközi színpadokra vezette. Három amerikai turnén játszott együtt Tim Ries szaxofonossal, aki a Rolling Stones zenészeivel is rendszeresen fellépett. Koncertezett a New York-i Blue Note jazzklubban és a detroiti jazzfesztiválon is, ahol elmondása szerint tízezer ember előtt muzsikáltak.
A nemzetközi sikerek ellenére a magyar cigányzene sorsa különösen foglalkoztatja.
„A 21. században cikivé vált, ha egy étteremben cigányzene szól” – fogalmazott az interjúban. Szerinte a műfaj hanyatlása már húsz-huszonöt éve tart. Míg az 1980-as évek végéig körülbelül háromszáz cigányzenekar játszott Budapesten, ma már két kezén meg tudja számolni azokat a helyeket, ahol élő cigányzene hallható.
A helyzetet annyira súlyosnak látja, hogy saját korosztályából már egy teljes cigányzenekart sem tudna összeállítani. „Egyre valószínűbb: én vagyok ennek a műfajnak az utolsó képviselője” – mondta.A művész szerint a probléma egyik legfontosabb oka, hogy a fiatalok számára egyre kevésbé jelent biztos megélhetést a hagyományos cigányzenészi pálya.

Fotó: Pexels.com