A tánc kialakulását és a roma tánc jegyeit ismerjük meg. A tánc olyan előadóművészeti forma, amely az emberi mozgás célirányosan kiválasztott szekvenciáiból áll. A tánc kategorizálható és leírható koreográfiájával, mozdulatainak repertoárjával, történelmi korszakával vagy származási helyével. Fontos különbséget kell tenni a színházi és a részvételi tánc összefüggései között, bár ez a két kategória nem mindig különül el teljesen, mindkettőnek különleges funkciói lehetnek, legyenek társadalmi, szertartásos, versenyképes, erotikus, harcias vagy szent funkciók. Az emberi mozgás egyéb formáiról néha azt mondják, hogy táncszerűek, beleértve a harcművészeteket, a tornát, a mazsorettet, a műkorcsolyát, a szinkronúszást, a menetelő zenekarokat és számos más atlétikai formát. Színházi tánc, más néven valamilyen koncert tánc, célja elsősorban a látvány, általában a teljesítmény alapján, a színpadon virtuóz táncosokkal. Gyakran mesél el egy történetet, esetleg mimikát, jelmezt és díszletet használva, vagy egyszerűen értelmezheti a gyakran speciálisan komponált zenei kíséret. Ilyenek például a nyugati balett és a modern tánc, a klasszikus indiai tánc, valamint a kínai és japán dal- és táncdrámák.

A legtöbb klasszikus forma középpontjában egyedül a tánc áll, de az előadás közben megjelenhet a zenés színház egyéb formái. A részvételi táncot, legyen az néptánc, társasági tánc, csoportos tánc, például vonal-, kör-, lánc- vagy négyzet-tánc, vagy társ-tánc, amely a nyugati társastáncban általános, elsősorban a résztvevők, nem pedig a bámészkodók közös célja, például társadalmi interakció vagy testgyakorlás céljából. Az ilyen táncnak ritkán van narratívája. A csoportos tánc és a balett, a szociális partner tánc mélyen különböznek egymástól. A résztvevő táncosok gyakran ugyanazokat a mozdulatokat és lépéseket alkalmazzák, de például az elektronikus tánczene kultúrájában hatalmas tömegek vehetnek részt szabad táncban, koordinálatlanul a körülöttük élőkkel. Másrészről, egyes kultúrák szigorú szabályokat határoznak meg azokra a táncokra vonatkozóan, amelyeken például férfiak, nők és gyermekek vehetnek részt. A táncot négy típusba soroljuk, úgymint, világi, rituális, absztrakt és értelmező – és négy regionális változatba. A ritmus és a tánc mélyen összekapcsolódik a történelemben és a gyakorlatban. A cigánytánc, a világ minden tájáról érkező római néptánc, kecses és örömteli mozdulatokkal tarkítva, amelyek szabadságot, szenvedélyt és játékosságot fejeznek ki.

Miután a rómaiak körülbelül 1000 évvel ezelőtt elhagyták Indiát, az egész világon vándoroltak, és sokan különböző országokban telepedtek le – ma nincs egyetlen ország sem cigány / roma nép nélkül. A cigány emberek örök nomádok, ezért a kelta, a balkáni, az indiai, az arab és sok más kultúra elemei összefonódnak táncukban. A cigány tánc fényes, dinamikus és szórakoztató, tükrözi a roma emberek hagyományait, életstílusát és szabadságát. Hiszen ahol romák vannak, ott mindig tánc, ének és öröm van. A tánc zenéjét helyi hangszereken adják elő, amelyek az évszázadok során változtak és fejlődtek. A cigány tánc improvizációja, szabadsága, energiája és szenvedélye fényes. A cigány táncnak többféle stílusa van a világon, mivel a romák történelmileg sok különböző országban telepedtek le. Ez később különböző stílusok kialakulásához vezetett, a lakóhely országától és a helyi kultúra befolyásától a roma nép zenéjére és kreativitására.

Fotó: Pexels.com