Az oláh cigányok körében részben ma is élő romani kris legfontosabb feladata a belső békesség fenntartása. A cigány törvény nem írja, nem írhatja felül az állam törvényeit, a hagyományokból és az erkölcsből származik, és a bírák igazságérzetére épít. A bölcs öregek döntése ellen nincs fellebbezés. A cigányvajdát nem egy adott közösség választotta, hanem a hatalom nevezte ki, legfőbb feladata a belső rend és béke fenntartása mellett az volt, hogy a hatóságok akaratát érvényesítse, valójában a hatalmat képviselje adott roma csoportban. A cigányok vándorló életmódja pedig minden volt, csak nem önként vállalt, és a legkevésbé sem általános. E két témát tisztáztuk eddig a magyarországi romák történetét bemutató sorozatunk második egységében, ahol a legelterjedtebb sztereotípiák eredetét igyekszünk bemutatni. A folytatásban a kívülálló számára igencsak misztikus téma következik, az egyes roma csoportok körében ma is élőcigány törvény vagy romani kris, amely során a közösség köztiszteletben álló tagjai bíráskodnak a romák felett. Félreértés ne essék, a romani kris nem írja, nem írhatja felül az állam törvényeit, a belső viták, feszültségek elsimítására szolgál. Ne modern törvénykezésre gondoljunk írott paragrafusokkal, hanem egyfajta törvényszékre, ahol a szokásjog és erkölcs alapján a közösség bölcsei hoznak ítéletet főként kártérítési, adóssági, illetve hűtlenségi ügyekben. A cigány törvényről Nagy Gusztáv íróval, műfordítóval, a Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Általános Iskola, Gimnázium, Szakképző Intézmény, Alapfokú Művészeti Iskola és Felnőttoktatási Intézmény tanárával beszélgettek. Ebben a témában nem támaszkodhatunk objektív történeti forrásokra. A magyar államot nem érdekelték a romák belső ügyei, az illetékes joghatóság csupán arra törekedett, hogy „kívülről nézve” rend legyen.

A cigány közösségek nem rendelkeztek írásbeliséggel, történetíróink, krónikásaink érdeklődését nem keltették fel, a modern néprajz és történettudomány pedig már csak a XIX. század végén, de inkább a XX. században fennállt viszonyokat tudta rögzíteni. Ha az eladó nem ismerte el a hiba létezését (láttad a lovat, úgy vetted amilyen volt, az autó jó volt,  mikor eladtam neked, magam is használtam stb.) következett a peren kívüli megegyezésnek, a  békéltetésnek megfelelő fázis.Itt a felek a bölcsek előtt informális találkozón próbálnak meg megegyezni. Ha nem sikerül, az ügy a kris elé kerül. „ A törvénykezés mindig nyilvános, és folyhat szabad ég alatt (pl. udvaron, vásárban) vagy zárt helyiségben (pl. házban, kocsmában). A bírósági tagok körben ülnek a földön vagy az asztal mellett.  A törvény „csinálása” (cigányul súvasz krisz  vagy sineli kríszi)  csendben és méltóságteljesen történik. A felperes leterít a földre egy fekete kendőt és ráhelyez egy szentképet. (Általában minden cigány férfi hord magánál szentképet, melyet búcsújáró helyeken, pl. Csatkán vásárol. A képek leginkább Szűz Máriát ábrázolják.) Aztán letérdelve a fekete kendő elé, bal kezének kél ujját a szívére, jobb kezének két ujját a képre téve megesküszik. Van, ahol még két égő gyertyát is állítanak a fekete kendő széléhez , máshol  egy vödör vizet és egy vasláncot is tesznek a fekete kendőre, miközben ezeket mondják: „Úgy hűljön ki a lelkem mint ez a vödör víz”  illetve „Ilyen nehéz láncban legyek egész életemben, ha nem az igazat mondom”  írja le az eljárás szertartásos nyitányát Tárkány-Szűcs Ernő.

Fotó: Pexels.com