Nemcsak a színpadon ragyognak, hanem a hétköznapokban is vibráló hangulatot teremtenek. Örömmel meséltek nekünk a családi hagyományaikról, vidéki gyökereikről és a tradíciókról, amelyek összekötik a három énekesnőt. Mary is a hagyományok nagy tisztelője, zenészcsaládban nőtt fel, így a muzsika a kultúrájuk része. „Igyekszem méltóképp tovább vinni a családi örökséget. Remélem, hogy büszkék rám, és anyukám is figyel a mennyből, nekem ez a fajta bizonyítás nagyon fontos” – osztja meg velünk az énekesnő, akihez hasonlóan Zsuzsinak is a családi értékek jelentik a legmeghatározóbb útravalót. „Nagy felelősség, milyen embert nevelünk a gyermekünkből, mennyire lesz empatikus és tisztelettudó. A család nálunk mindenekelőtt áll, szeretném a lányomba nevelni, hogy a közös programok neki is ugyanolyan értékesek legyenek, mint amilyen nekem volt. Anyukám gyermekkoromban mindig rám parancsolt, hogy vegyek részt a családi összejöveteleken, de nem bántam, szerettem velük tölteni az időt. „Ha már családi hagyományokról van szó, terítékre kerülnek az ízes fogások is. A szabolcsi töltött káposzta, a pacalpörkölt, az oldalas és a lecsó nem hiányozhat az asztalról .„Mi úgy fogadjuk a vendéget, hogy: Isten hozott, gyere ülj le, és egyél! Ha családi összejövetel van nálunk, a menyek hozzák a rántott húst és a modern ételeket, de a nagy ebédet mindig én készítem. Bármennyire is jókat főznek az asszonykák, a fiaim tőlem várják a főfogást, azt mondják, az a jó, amit én csinálok” – meséli mosolyogva Margó, mire Zsuzsi is felidézi kedvenc tradicionális ételeit.„A dédszüleim őrizték a roma hagyományokat, és próbálták generációról generációra tovább örökíteni. Már nem tudok cigányul, és a szüleim sem, kivéve az ételneveket. A nagypapám pampuskának hívta a fánkot, de több ilyen étel van, amelyet a régi nevén hívunk. Édesanyám mindig elkészíti a nagymamámtól tanult nokedlit, a családi összejövetel ezzel az étellel teljes.”Mary ugyan szereti a tradicionális ízeket, de ő nem áll be a tűzhely mellé, hogy főzzön a társaságnak. „Modern kiscsaj vagyok, a gasztronómia nem fér bele az életembe, de nem is vonz. Előfordult, hogy odaálltam anyukám vagy nagymamám mellé a konyhába, de a tanulmányaim és a zene lekötötték a szabadidőmet. Nem az volt a fontos, hogy megtanuljak mézeskrémest sütni, hanem az, hogy a karrieremet menedzseljem. Viszont ha arra kerülne a sor, hogy mégis szeretnék finomat főzni, Margónál jó kezekben lennék. Biztos megtanítana néhány fortélyra. Többször ettem náluk, fenséges a főztje.” A jó hangulatért sem kell a szomszédba menniük, ugyanis a tradicionális ételek mellett az összejöveteleken előkerülnek a hangszerek, és felcsendülnek a legismertebb dallamok is. „Énekelünk, táncolunk, a papa megmutatja a gyerekeknek, hogyan kell csapásolni, és az elmaradhatatlan cigány kenyér, a bodag sem hiá­nyozhat. Nagyon fontos, ha keresztelő, születésnap vagy nagyobb családi esemény van, konyharuhába tekerjük, és mindenki tör belőle, majd visszatekerjük, hogy puha maradjon” – meséli Margó, majd Zsuzsi is feleleveníti gyermekkori emlékeit. A régi időkben oltári bulik voltak, a nagyszüleim mindig megragadták az alkalmat, hogy táncoljunk, és jól érezzük magunkat. A papámnak hét testvére volt, a nagycsalád összejárt, ilyenkor a rokonok hozták a magnókazettákat. Így fedeztem fel Bangó Margitot és Horváth Pistát, azt követően már az összes dalukat kívülről fújtam. Ma már csendesebben bulizunk, az a fajta család lettünk, akik inkább beszélgetnek és társasjátékoznak.”

Fotó: Pexels.com