Roma holokausztra emlékezünk hamarosan: A romákat sokféle néven nevezik; hívhatják magukat romának, szintinek, manusnak, cale-nak, romanichalnak, resnadenak, vagy különböző más neveken a saját nyelvükön. Magyarországon három nagyobb csoportot szokás megkülönböztetni: az ún. magyarcigányokat vagy romungrókat, az oláhcigányokat, és a beás cigányokat. Sok többségi társadalom azonban ezeket a csoportokat egyszerűen „cigányoknak” nevezi, és ez a szó gyakran negatív felhangot tartalmaz. A romáktól és egyéb, „cigányoknak” tekintett csoportoktól való félelemből és bizalmatlanságból esetenként kialakuló ellenszenvet vagy gyűlöletet összefoglaló néven cigányellenességnek szoktuk nevezni. csak becslések vannak arról, hány roma esett áldozatul az üldöztetésnek. Különböző kutatások szerint a kétmilliós európai cigányság tíz–harminc százalékát irtották ki, köztük több ezer magyart. Augusztus 2. a roma holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja. A holokauszt nemzetközi emléknapja január 27., de aroma holokauszt áldozatainak külön nemzetközi emléknapja van. A dátum 1944. augusztus 2. éjszakájára emlékeztet; akkor számolták fel az auschwitz-birkenaui II/E. cigánytábort. Az SS-katonák néhány óra alatt több mint háromezer cigányt gyilkoltak meg. A Cigány Világszövetség 1972-es párizsi kongresszusának határozata alapján lett ez a nap a cigány holokauszt nemzetközi emléknapja. Magyarországon 1928-ban egy belügyminisztériumi rendelet próbálta rendezni a kóbor cigányok ellenőrzésének kérdését. A rendőrség feladatává tette, hogy állítsa elő őket.

Ha külföldről érkeztek, vissza kellett őket toloncolni, illetve általánosságban meg kellett akadályozni, hogy belépjenek az ország területére. A harmincas években minisztériumi rendeletekkel korlátozták a letelepedett cigányok vándoripari és házalási tevékenységét – mondta a Szabad Európának Gellért Ádám, az Erőszak kutató intézet ügyvezetője, amikor arról kérdeztük, milyen társadalmi helyzetben, jogfosztottságban volt a cigányság akkor. A hitleri Németországban 1939 decemberében született központi döntés arról, hogy megtisztítják Németországot és az újonnan megszállt lengyel területeket a cigányoktól (is). Több hullámban történtek a deportálások a Lengyel Főkormányzóság területére, illetve később Auschwitzba, ahol külön cigánytábort létesítettek: itt több ezer romát gázosítottak el, kényszer sterilizáltak, végeztek álorvosi kísérleteket rajtuk, illetve dolgoztatták halálra őket. Magyarországon a negyvenes években a vándorcigányok átnevelése, „civilizáltatása” volt csak napirenden. 1944. március 19-e előtt törvényimegkülönböztetés nem sújtotta az akkor nagyjából kétszázezer fősre becsülhető cigányságot, ám ez nem jelentette azt, hogy alsóbb jogszabály ne korlátozta volna a jogaikat – hívta fel rá a figyelmet Gellért Ádám. A cigányságra vonatkozó országos rendeletek a vándorló, kóbor cigányok ellenőrzését jelentették.

Őket a hatóságok cigányrazziák során próbálták adminisztratív módon nyilvántartásba venni. A letelepedett cigányságot rendeleti úton a negyvenes évek elején több helyen (például Esztergomban) zárt cigánytelepekbe kényszerítették, ahol csak a városi cigánykataszterbe felvettek tartózkodhattak, s amelyet kizárólag munkavégzés céljára hagyhattak el. A városi rendelkezés szerint nem vonulhattak át városi sétányokon, nem ülhettek le a padokra, rendszeres razziákat írtak elő, és eltiltották őket a kocsi- és lótartástól, valamint minden olyan foglalkozástól, amely élelmiszer kezelésével vagy szállításával volt kapcsolatos. A rendelet szerint „cigánynak tekintendő minden cigány származású személy, továbbá származására tekintet nélkül minden olyan személy, aki cigányokkal együtt él”. Sok helyen rendszeresen előfordult, hogy a csendőrség körbezárt egy cigányok által lakott részt, és kényszerfürdetést vagy kényszerhajvágást hajtott végre. 1944 nyarán már egész roma közösségeket zártak gettóba Hajdú-Bihar és Szatmár-Bereg megyében. A csendőrök által körbevett cigánytelepek lakói csak azt vihették magukkal, amit elbírtak a kezükben, megalázó módon kényszerfertőtlenítették és lekopaszították őket, majd a munkabíró embereket kényszermunkára vitték a Kárpátokba. Több más megyében is gettóba, kényszermunkatáborba szállították őket, otthon hagyott értékeik eltűntek, házaikba beköltöztek, vagy elhordták építőanyagnak.1944. október végén, november elején kezdték a nyilasok összegyűjteni a roma családokat Budapesten és környékén, illetve a nyugati országrészben. Az óbudai téglagyárba hajtott csoportokat november 8-án Budaörsön bevagonírozták, és a dachaui koncentrációs táborba szállították, majd elosztották őket a buchenwaldi és a ravensbrücki táborba.

Fotó: Pexels.com