Sára Sándor 1962-ben forgatott dokumentumfilmje periférikus helyzetű romák mindennapi életébe enged betekintést. Cigánytelep a falutól távol, a maga infrastrukturális minimalizmusában, mint egyfajta törzsi zárvány, él. A lakók idős, középkorú és fiatal cigány emberek. Néhányan közülük elindulnak a többségi társadalom nyújtotta-követelte beilleszkedés útján.Sára és operatőre, Gaál István fiatalos határozottsággal témákat válogató, erős atmoszférájú mozgóképi anyaggal dolgozó filmet alkotott. A Cigányok gyakran játékfilmes kamerakezelési módszereivel kellően eltávolítja a képsorokat a konkrétságtól, de a helyszínek és a témaválasztások (roma gyerekek orvosi vizsgálata, iskolába járás, cigánytelepi életképek: mesemondás, siratási szertartás, étkezés) mégis markáns, néprajzi hitelességű filmanyagot is eredményeznek.Ez a cigányvilág már nem olyan más: csak közösségi átmeneti rítusát éli. A filmben megjelenő magyarországi cigányok a magyarokhoz hasonulnának. Hiszen letelepedtek (ennek a helyhez kötöttségnek eredetmagyarázó mítoszát meséli el a film egyik szép jelenetében egy asszony a köréje gyűlt gyerekeknek és a köztük megbúvó kamerának), ha vályogból tákolt, szalmával fedett putrikban laknak is, de házaik vannak. Megtartották nyelvüket, de tudnak a többség nyelvén is. Iskolába járnak, magyarul tanulnak írni és olvasni, magyarul tanulnak élni. Európaiul tanulnak élni a szocialista Magyarországon.A Cigányok, a magyar dokumentumfilmezés egyik klasszikus darabja, a Balázs Béla Stúdióban készült. Sára Sándor és Gaál István mesterien egyensúlyoz dramaturgia, költőiség és szociológiai hitelesség között, miközben egy meg nem nevezett cigánytelep életképe áll össze a néző szemei előtt. Olyan archaikus világba csöppenünk, mely egyszerre lenyűgöző de nyomasztó is lehet.A társadalmi-kulturális befogadás és mellőzöttség határán egyensúlyoznak a telep lakói: az idősek még nyelvükben, hiedelmeikben, tetteikben egy letűnő világhoz tartoznak, és ennek szokáscselekvései mentén fognak kivezetődni is e világból, míg gyermekeik és unokáik megpróbálkoznak az államilag is támogatott és kötelezővé tett asszimilációval, miközben beletanulnak egy többségi népesség kultúrájának rítusaiba.Szinte minimális az interakció roma és nem roma emberek között. Ha megfigyelhetünk is kapcsolatteremtéseket, azok mindegyikében csak a cigány fél látható a filmben. Az asszimilálódási kísérleteket figyelő kamera nem talál egyetlen mosolygó arcot, A saját közösségi tudatukból is fokozatosan kivonódó cigány emberek csak akkor tudnák magukénak érezni a magyar kultúrát, ha abba cigány magyarokként avatódhatnának be.

Fotó: Pexels.com