Turgyán Sándor rendőrként nagy kanállal falta az életet: fiatal vidéki srác volt, amikor a budapesti nyolcadik kerületben szolgált a kétezres években, dokumentumfilmet készített róla az HBO, azonban ott kellett hagynia a rendvédelmi pályát. Súlyos betegségen és magánéleti válságokon át jutott el a felismerésre, hogy valami hiányzik az életéből. Sándorma a Mátészalka-Kertvárosi Református Gyülekezet aktív tagja, munkatársaival pedig tanodaalapításon dolgozik.”Amikor a családomról mesélek, mindig fontosnak tartom kiemelni az elején, hogy több nemzetiség is megtalálható a felmenőim között: édesapám magyar, édesanyám pedig cigány származású, de apukám rokonságában sok a sváb, édesanyám családjában pedig az erdélyi magyar és a román. De tovább megyek: a vezetéknevem török eredetű, a határvédelemre utal.”-kezdte el.”Anyukámék több generációra visszamenőleg azon a mátészalkai cigánytelepen éltek, amely ma Cinevégként ismert, nagyapám volt az utolsó cigány bíró a városban. A szava nem csak a helyiek között számított, hanem a kívülállók számára is ő volt az összekötő kapocs a romák felé. Idősebb emberek még manapság is úgy hivatkoznak édesanyámra, hogy „a bíró lyánya”. Mivel nagyapám sajnos egész fiatalon meghalt, anyám és nagyanyám rendszeresen ingázott Budapest és Mátészalka között dolgozni a híres fekete vonattal. Szüleim így ismerkedtek meg egymással a fővárosban, az 1-es számú Építőipari Vállalatnál. Apukám Nyírvasváriban született, az ő édesapja volt a TSZ kocsisa, nagyanyám pedig a háztájival, gyerekekkel foglalkozott, emellett a család kis területen dohányt termelt. Talán meglepő, de ez utóbbival több pénzt kerestek, mint más a gabonával. Apu nem teketóriázott sokat, hazavitte édesanyámat, a nagymamám első reakciója viszont az volt, hogy „miért hoztad ide ezt a cigányt?” Így apám tizennyolc évesen sarkon fordult, és külön életet kezdett a szerelmével. Anya szüleivel nem volt gond, hamar elfogadták édesapámat. Én lettem az első gyermekük, engem két öcsém követett.”-folytatta a mesélést.”képzés szinte azonnal gyakorlattal kezdődik, általában egy kapitánysági kihelyezéssel: intézkedési jogköröd nincs, járőrtársként figyelsz és tanulsz, biztosítod az intézkedést, stb. Engem a szobi rendőrőrsre helyeztek ki. Érdekes hely volt, tele olyan idősebb kollégákkal, akik szolgálatuk nagyobb részét a szocializmusban húzták le. Akkoriban úgy volt, hogy az iskola végén mindenki a gyakorlati helyén áll munkába, de mire végeztem, a sok korkedvezménnyel távozó miatt létszámstopot hirdetett a Belügyminisztérium, és a rendészetiről kikerülő összes fiatalt a BRFK állományába helyezték át. Nem tudom hogyan, de én a nyolcadik kerületbe kerültem. Hozzáteszem, akkor semmit nem tudtam még Budapestről.-nyilatkozta az  interjúban.

Fotó: Pexels.com