Van egy roma szokás, miszerint március második felében indulnak útnak téli szálláshelyükről a sátoros cigányok. A sátoros cigányok számára a megélhetést késő őszig az erdők biztosítják, lakásuk ilyenkor a millió csillagos szálloda a szabad ég alatt, nagyobb települések közelében, de elkerülve a forgalmas főutakat, egy-egy folyó árterületén vagy tó közelében fekvő réten. Itt aztán sátrat vernek, a telepről pedig éjjel-nappal dől a füst. Ilyenkor kora tavasszal medvehagymát, csalánt, madársalátát, békát, csigát lehet tőlük vásárolni a piacokon, később pedig, amint megjelenik a gomba, majd az erdei gyümölcs, egész késő őszig ezeket kínálják az utak mentén. Néha védett virágokat, hóvirágot, vad nárciszt, kockásliliomot is lehet látni a portékáik között. A vándorcigányok között nem csak az erdőkincsek vadászaival találkozhatunk, hanem a bádogosokkal is, ám ők inkább a dél-erdélyi és a moldvai megyékben barangolnak egész nyáron, saját készítésű üstöket, pálinkafőző berendezéseket árusítva.Jól bírják a magaslati viszonyokat is.A sátorosok vagy vándorcigányok nem ugyanazok, mint a módos Gábor-nemzetség, de a falvakba betelepült, faluvégi „házi cigányokhoz” sincs sok közük. környékéről vándorol Közép-Erdélybe és a Partiumba, mások a Maros, Küküllő és a Nyárád mentéről a magas hegyekbe vonulnak nyáron, a Hargitai hegyekbe, a Királykőre, vagy a Páringba, Bucsecsbe, ahol erdei kincsek után vadásznak és a turisták által sűrűn látogatott utak mentén árulják a gyümölcsöt, gombát. A székelyföldi erdők jelentős vonzerővel bírnak a gomba- és gyümölcsszedésből hasznot hajtó cigányok számára, akik évente megjelennek az általuk már jól ismert erdőkben. Gyergyószentmiklós környékén a Békényfő, Csanód, Megyes-pataka, a Pricske, valamint a Pongrácz-tető környéke a legkeresettebb helyszínek.

Fotó: Pexels.com