Egy szűkös, komfort nélküli helyiségben nőtt fel, most pedig diplomájának megvédésére készül az ötvenegy éves szomolyai Lázár Irén, a Roma Női Civil díj idei közönségdíjának nyertese. A Borsod megyei Sályon született, nagyapja zenész volt, jómódúbbnak számított a cigány közösségen belül, de apja már nem vitte tovább ezt a mesterséget. – Amikor világra jöttem, már az egyik legszegényebb família volt a miénk. Nem tudom, mi történt. Talán kártyáztak a férfiak, s akkoriban indultak be a szerencsejátékok, meg aztán a nagyszülők meghaltak, és a fiúk már nem úgy tartották össze a családot – meséli Lázár Irén, a Szomolyai Magyar Roma Egyesület (SZOMARO) vezetője, aki idén elnyerte a Roma Női Civil díj közönségdíját. „Anyám három osztályt járt, de nagyon jól eligazodik az életben, figyel mindenre, tájékozódik. Négyen vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb, két lány van és két fiú. Az agresszív apám elől anyám ide, Szomolyára szökött a családjához, előbb engem hozott el, aztán a válóper után a testvéreimet is. Így kerültünk egy itteni barlanglakásba, ahol akkor rajtunk kívül még több tucat szegény sorsú, cigány család élt” – mondja Lázár Irén. Gyerekkorának színhelyét, a szomolyai barlanglásokat a falu határában lévő tufahegybe vájták, s egészen a kétezres évek elejéig laktak bennük: előbb szegényebb napszámosok, később még szegényebb romák.- Az első barlanglakásunk mindössze egy helyiségből állt, s akkora volt, mint egy borospince, 12-16 négyzetméteres. Ha valamelyik család kiköltözött egy jobbnak ítélt pincéből, azok, akik kisebb helyen laktak, elfoglalták azt. Így lett nekünk is később egy „kétszobás”, nagyobb barlangunk, közelebb a faluhoz, s a közkúthoz, ahonnan vizet lehetett csapolni. Ekkoriban már volt egy nevelőapám, ő faragott ki nekünk egy plusz helyiséget, hogy mi a húgommal külön lehessünk. Ezek a pincék persze dohosak és vizesek voltak, sokan lettek emiatt asztmásak, tüdőbetegek – idézi fel.Már iskolába járt, lehetett vagy negyedikes, amikor a főként cigányoknak szánt, úgynevezett „csökkentett értékű”, komfort nélküli CS-lakásba költözhettek. Eleinte csak villany volt, a vizet már az anyjáék vezették be, így később lett fürdőszobájuk is. – Mindig jól tanultam, általános és középiskolában is. Itt, Szomolyán az elsős normál osztályban egyedüli cigány voltam, a többiek kisegítő osztályba kerültek. Így is ballagtam el, egyedüli cigányként abban az osztályban. „Nyolcadikban sajnos romlottak a jegyeim, mert szerelmes lettem, így végül csak bolti eladónak jelentkezhettem Egerbe, pedig az volt az álmom, hogy matek-kémia vagy matek-testnevelés szakos tanár legyek. Végül kitűnővel végeztem a szakmunkásképzőt.” Még azon a nyáron férjhez mentem, egy évre rá sikerült megvennünk egy kicsi, egyhelyiséges házat, azt bővítettük, mikor jöttek a gyerek: három fiú sorban. Amikor a legkisebb bekerült az oviba – lehettem ekkor úgy 26 éves -, úgy éreztem, több van bennem, tanulni szeretnék. Szerencsémre ebben az időben indult el egy úgynevezett digitális középiskolai rendszer, s a jó nevű miskolci Földes Ferenc Gimnáziumba felvételiztem, majd le is érettségiztem ott négy évvel később, 2006-ban – mondja.

Fotó: Pexels.com