Az indiai eredetkutatás arra is szolgált és szolgál, hogy megteremtse, illetve alátámassza azt a mindenkori mítoszt, hogy az „igazi cigányok” nem itt vannak. Mint Acton (1974:189-213) nyomán Stewart (1994:18) rámutat, „az »igazi cigányok« – nem mint a népség a park mélyén, akik már megint randalíroznak -, mindig máshol vannak”. Míg Nyugat-Európában úgy tartják, hogy az „igazi cigányok” Magyarországon vannak, Magyarországon többnyire azt mondják, hogy az „igazi cigányok” Romániában élnek. A történet lényege minden esetben az, hogy az „igaziak” valahol másutt találhatók, és az itteniek nem igazak” Az indiai eredettel ez a mítosz olyan további részletekkel gyarapodik, hogy ott Indiában megvolt a helyük annak idején .Mint a fentebb idézett, Firdauszi által elbeszélt történet a lurikról egyfajta erkölcsi romlással állítja párhuzamba a vándorlást, ez a mítosz is többnyire azt a képzetet hivatott alátámasztani, hogy a cigányok „ott Indiában” rendesek voltak, de a vándorlás során mintegy megromlottak. (Egy másik népszerű verzió szerint pedig éppen azért kellett eljönniük, mert „túl sok baj volt velük. „Az igazi cigányok mítoszában tehát az itteni, mai, „nem igazi”, áll szemben a régi, indiai, „jó cigány” képzetével. Természetesen az is látható, hogy ez a mítosz mennyire hasonlít az „igazi zsidó” mítoszához. A domba eredetelmélet egy másik feltevése az, hogy miként a dómbák önmagukban nem alkottak társadalmi-kulturális egységet, úgy a cigányoknak is szükségük van arra, hogy más társadalomhoz kapcsolódjanak, azok bizonyos jegyeit átvegyék, illetve, hogy rajtuk élősködjenek.

Az indiai anyatársadalom elhagyása után a hiányzó elemeket ezek szerint a „dómba-cigányok” a vándorlás során érintett népektől vették át. „Az »elmélet«, hogy a cigány kultúra más népektől, a vándorlások különböző szakaszain szerzett jellemző jegyek gyűjteménye, ennek az iskolának a felfogásában azzal a gondolattal fonódik össze, hogy a cigányok társadalmi élete leginkább a hiányosságok soraként írható le – bármilyen termelőtevékenység hiánya, átfogó társadalmi szervezet hiánya, valamiféle megszilárdult hatalmi pozíciók hiánya, az emberi élet fordulóihoz fűződő rítusok, a játékok hiánya.” (Stewart 1994:19.) Ehhez az elmélethez illeszkedik a cigányok hézagtöltő funkciójának említése a gazdaságban – mintha ez a „hézagtöltés” pusztán másodlagos és elhanyagolható lenne -, és hogy a cigányoknak nincs úgymond foglalkozásuk; ezeket a jellemzőket is egészen a dómba eredetig vezetik vissza. Az ideológiai háttér fenti elemzésének célja nem az, hogy magukat a dómba-elmélet megalkotóit és követőit személyesen és közvetlenül negatív elfogultsággal vádolja. Arról van szó pusztán, hogy egyrészt ez az elmélet nem támogatható részleteiben, másrészt pedig, hogy mind megszületése, mind továbbélése magában hordozza az említett problémákat, valamint alátámasztja a cigányokkal kapcsolatos egyes közhelyeket és előítéleteket.

Fotó: Pexels.com