Bari Károlyról ma már köztudott, hogy nemcsak versei, de cigány népdal- és népme­segyűjtései, műfordításai is jelentősek. „Tűzpiros kígyócska” címmel jelent meg 1985-ben a Gondolat Kiadónál népköltészeti gyűjteménye – a cigány nyelvű eredeti anyagot a Gödöllői Művelődési Központ adta ki. Az „Erdő anyja” című kötetben meséket, mondákat, varázslásokat gyűjtött össze Bari Károly, a műfordításkötetet újra a Gondolat adta ki. A cigány nyelvű gyűjtés az Amalipe Egyesület gondozásában látott napvilágot.

Az „Üvegtemplom titka” című népmesegyűjtemény végre egyetlen kötetben hozza a kétnyelvű meséket – a debreceni KLTE gondozásában jelent meg a kötet, részint az Amalipe Egyesület támogatásával.

Az „Erdő anyja” kötet azért is jelentős, mert bevezetőjében tudományos igényű bevezető tanulmányt közöl Bari Károly. És most itt a legújabb kötet: Pontos hely címmel, műfordításokat közöl a kortárs külföldi költészetből. Jól benne vagyunk a dolog közepében, mert akkor rögtön ott vagyunk annál, hogy mi az, hogy érték a cigányok számára, mi az hogy nők szerepe, mi az, hogy férfiak szerepe. Milyen itt a munkamegosztás, a szerepmegosztás és hasonlók. A dolog ott kezdődik, hogy hagyományőrző cigány közösségekről beszélek, olyan értékekről, talán összefog­lalóan, talán zanzásítva, amelyek – rendkívül nagy – kérdés, hogy megtalálhatók-e egyáltalán a maguk komplexitásában, entitásában, teljességében, bármelyik, ma létező, élő, működő cigány csoportnál. Valószínűleg nem. Ez a válaszom a dologra. Valószínű­leg nem, és ennek ellenére van bátorságom beszélni ezekről, és úgy gondolom, hogy ezeket a törvényeket, értékeket meg kell mindenkinek tanulnia, aki a cigányokkal foglalkozik, mert olyan ez, mint egy cserép, amelyet összetörtek, de amelynek darabjai még megtalálhatók. Ha ügyesek vagyunk, és pontosan illesztjük a cserepek darabjait, akkor a végén mégiscsak lesz, legalábbis rekonstruálhatóan egy cserepünk, egy cserép­edényünk. Gondolják el, hogy milyen fontos ez a cserépedény a sivatagban, a szomja-zóknak, ahol ez a cserépedény maga van tele vízzel, az életet adó vízzel. A hagyományőrző mesterségek sorában jónéhányat emlegettek itt már. Én néhány ilyen – talán a nők szempontjából fontos – foglalkozást tennék ehhez hozzá, a kovácsolás, üstkészítés, vályogvetéshez stb., úgy, mint tippan készítés, gyógyfű, kuruzslás, hogy a kötélverésről, csipkeverésről ne is beszéljek. De a gyógyítást is ezek közé sorolhatnám. Hogy miért fontosak ezek? Azért rendkívül fontos, hogy hivatkozzunk arra, hogy ezek a bizonyos hagyományos cigány mesterségek egy földművelő Európában amikor még nincsenek céhek amikor még nincsen meg az a féle város – ami ugye, a középkor derekán, vagy még később alakult ki ezen a tájon -, akkor ezek a hagyományos ipari, kézműves foglalkozások rendkívül jó megélhetést biztosítanak az ide bevándorló, vendégként jövő cigányságnak.

Fotó: Pexels.com