Cigány eredetmondák; A cigányok eredetmondái, hasonlóan más népekéhez, a műfaj általános jellemzői mellett sajátos motívumokat is tartalmaznak. Ezek az etnikum eredetét, kultúráját, életmódját, gondolkodását, szokásait magyarázzák. Naiv szemléletük leginkább a varázsmesékkel és a mítoszokkal rokonítja őket, közös bennük a csodatétel. Ez a hasonlóság befolyásolja műfaji besorolásukat is; gyűjteményes kiadványokban a mesékkel együtt jelennek meg. Műfaji megjelölésüket először a mesével párhuzamosan kezdték alkalmazni. A német népmeséket összegyűjtő Grimm-testvérek árnyaltabb meghatározása szerint a mese költőibb, a monda pedig történetibb, továbbá a monda rövidebb a mesénél, előadása tárgyilagosabb. Ezek az archaikus teremtéstörténetek a cigány folklórban is meseként léteznek, az elképzelt keletkezések ugyanis az epikumban megformált csodás események közé tartoznak. Az eredetmondák döntő többsége vándormonda, különösen érvényes ez a cigány folklórra. A folytonos változás eredményeként a cigányok eredetmondáinak nincs műfaji megkötöttségük: lehetnek mesék, mondák vagy legendák is. Olyan epikus alkotások, amelyek a természeti jelenségek, az égitestek, az emberek, a növények és az állatok, a tárgyak és eszközök teremtéséről, tulajdonságaik eredetéről, változásainak okáról szólnak. A cigányok bőrszínének eredete több változatban is él a cigány folklórban: a vándorcigányok a madaraktól származtatják magukat, így magyarázzák helyváltoztató, szabad életmódjukat, mások a bibliai teremtés nyomán Isten teremtményének tartják magukat, agyagból formált és kemencében tévedésből túlégetett emberfajtának. Egy másik eredetmonda szerint mindenféle magot termő fa gyümölcseként lettek a cigányok.

A cigány népmondák eredetet létrehozó csodatévői az Isten és az ördög. Az archaikus cigány közösség nekik tulajdonítja azt a rendkívüli képességet, amellyel az emberi világban látható, tapasztalható dolgokat, jelenségeket tudnak létrehozni. A hegedű eredete című erdélyi mondában az ördög a csodatévő személy, akit a vadász elérhetetlen szerelemére vágyó leány, Mara hív segítségül. Fokozatosan hatalmába keríti, végül a leány, a cél érdekében, feláldozza a családját (testvéreit, apját, anyját), cserében megkapja a varázslatos erővel bíró hegedűt. Miután Mara megszerzi a vadász szerelmét, az ördög magával viszi mindkettőt a birodalmába, viszont az erdőben marad a csodás eredetű hegedű, egy vándorcigány örömére: Játszott rajta, és városban és falun nevettek és sírtak, ha ő hegedült, úgy, ahogy ő akarta. Mivel a hegedű a cigányság kultúrájának egyik emblematikus tárgya, hozzá illő módon mitikus színezetű eredettörténettel tiszteli meg az erdélyi cigány közösség. Az egykor Indiából elvándorolt cigányság hagyományait a zárt, hagyományőrző törzsek ma is élőszóval adják tovább nemzedékről nemzedékre.

Fotó: Pexels.com