Nem tudunk összefoglaló képet adni arról, hogy a cigányok népi gyógyítása a betegek valódi gyógyításában mekkora szerepet játszott. Elöljáróban érdemes utalni arra, hogy természetszerűen a népi gyógyításnak van egy valóságos területe, ahol valamilyen gyógyszernek, vagy anyagnak a használata hozhat javulást a beteg állapotában – amelynek valóságos hatásmechanizmusával nem szükségszerűen vannak tisztában az emberek -, és van egy mágikus területe, ahol bizonyos varázsló eljárások hivatottak megszüntetni a betegséget, illetve azok használata hozza meg a gyógyulást. Nem kizárt, hogy a varázslásba, ráolvasásba vetett hit valóban hozhat gyógyulást a beteg számára. Érdemes arra is emlékeztetni, hogy a cigányok népi gyógyítása szerkezetileg szinte semmiben sem különbözik a parasztok népi orvoslásától, a különbség mindössze annyiban állapítható meg, hogy a parasztok mindennapi gyakorlatából hamarabb kopott ki ez az eljárás és az ebbe vetett hit. Az orvostudomány hosszú időn keresztül ferde szemmel nézett a népi orvoslásra, eleve megkérdőjelezte az eljárások hatékonyságát, a népi orvoslás viszont a orvostudománnyal szemben volt bizalmatlan.

Félt az orvosoktól, félt a vizsgálatok és a gyógyítás eljárásaitól, az operációtól, a betegek közösségükből való ki-szakításától, és nem utolsósorban az ilyen gyógyítás anyagi kihatásától. Az intézményesült orvoslás mellett így hosszú időn keresztül fennmaradt a népi orvoslás gyakorlata. Megkockáztatható az is, hogy mind a népi gyógyítók, mind a hivatásos gyógyítók szakmai féltékenységgel tekintettek a másik félre, és annak működésében saját kompetenciájuk megkérdőjelezését látták. Ebből az értelmezésből a hatalmi aspektusokat sem hagyhatjuk ki. A betegek és a népi gyógyítók is úgy tekintettek a hivatásos gyógyítókra, mint a hatalom képviselőire és kiszolgálóira, nem pedig mint saját közösségük lehetséges tagjaira. Az emberek ezen elgondolását hosszú időn keresztül az orvostudomány sem volt képes megcáfolni. A jelen számára azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy egy-egy közösségben annál erősebb a népi gyógymódok (beleértve a tényleges gyógyítást és a varázslást is) használata, minél kisebb az egészségügyi ellátásba vetett hit és bizalom. Az orvosoknak is egy kicsit kuruzslónak kellett lenniük, ha sikert akartak elérni. Nem volt adoma az e.-i patikus meggazdagodásának története. Az orvosságot a recept szerint készítette, de amikor a parasztok kezébe nyomta, bizalmasan a fülükbe súgta, hogy az csak úgy használ, ha a beteg éjfélkor, a keresztút porába rajzolt kör közepén veszi be, azután a botot a háta mögé hajítja, és visszanézés nélkül fut haza.-Illyés Gyula: Puszták népe, 253. old.

Gyógyításaikban, rontásaikban népi gyógymódok élnek tovább, és mágikus hit a szertartások erejében. Minden bizonnyal kevés olyan ember van, aki vég nélkül szeret a kórházban üldögélni. Feltehetően így van ez a cigányokkal is.

Fotó: Pexels.com