cigányság Erdélyben (1400 – 1918 között)

Hallgasd élőben!
cigányság Erdélyben (1400 – 1918 között)
A cigányokat említő első dokumentum Erdélyben 1400 körül keletkezett. A Magyar Királysághoz tartozó területen alapvetően nem létezett a cigány rabszolgaság intézménye, de ez alól hosszú időn át kivételt képeztek a román fejedelmek erdélyi birtokai, például Fogarasföld. A középkorban a cigány lakosság nagy többsége szabadon élt, „királyi jobbágy” státuszban álltak és egyfajta etnikai autonómiával bírtak. Közvetlenül a királynak adóztak és közmunkát végeztek, cserébe menlevelet kaptak vándorlásukhoz, nem tartoztak a nemesi közigazgatás alá és toleranciával kezelték azt, hogy eleinte nem voltak keresztények. Ha egy vándorcigány letelepedett, elvesztette az előjogait és a jobbágyság részévé vált. A cigánykérdéshez való állami hozzáállás Erdély Habsburg uralom alá kerülése után változott meg jelentősen. Mária Terézia uralkodása alatt komoly összeírásokat végeztek a lakosság körében, 1772-ben megállapították, hogy az erdélyi lakosság 2,55%-át alkotják a romák. A felvilágosult uralkodónő a cigányokat olyan antiszociális életformát folytató kisebbségnek tekintette, amelyet asszimilálni kell a többségi társadalomba. A dokumentumokban a cigány elnevezés helyett az „új-parasztok” kifejezést vezették be. Elrendelte helyhez kötésüket, betiltotta a cigány nyelv használatát, öltözködési szabályokat vezetett be, megkezdődött a cigány gyerekek elvétele szüleiktől, és minden 16 éves fiút elvittek katonának. II. József uralkodása alatt még jobban felerősödtek ezek a törekvések, törvénybe foglalta minden születő roma gyerek szétosztását a környező falvakban nevelőszüléknél és betiltotta a cigányok közötti házasságot. Ezek a törekvések csak mérsékelt sikereket hoztak és a II. József halála után következő uralkodók már nem foglalkoztak az asszimilációval. A 19. század folyamán azonban már állami beavatkozás nélkül is csökkent a vándorlók száma, egyre többen döntöttek a letelepedett kézműves életforma mellett. 1775-ben a Moldvai Fejedelemség északi része, Bukovina Habsburg fennhatóság alá került. A területen az osztrák uralom kezdetén létezett a cigány rabszolgaság mind a három kategóriája és amikor II. József az 1780-as években a felvilágosodás jegyében megszüntette a rabszolgaság intézményét, a bojárok és az egyház rendkívül heves ellenállásával szembesült. A birodalom vallásellenes környezetében az ortodox klérus ellenkezését hamar letörték és a román nemesek petíciói ellenére a romák az évtized végére föld nélküli parasztokká váltak. 1812-ben a Moldvai Fejedelemség keleti részét Besszarábia néven az Orosz Birodalom annektálta. A rabszolgaság intézménye nagyjából változatlanul működött tovább, habár a cári hatóságok igyekeztek letelepedésre bírni a sátrakkal vándorló, fafaragásból és rézművességből élő népességet. Amikor Oroszországban 1861-ben megszüntették a jobbágyságot, a rabszolgaság intézményét is eltörölték Besszarábiában. Az első világháború után Erdélyt elcsatolták Magyarországtól és létrejött Nagy-Románia. Az új ország első népszámlálása 265 500 cigányt számolt össze.
Fotó: Pexels.com
További híreink
2026. november 10.
„Lehet, hogy én vagyok az utolsó képviselője" – a cigányzene eltűnésétől tart Sárközy Lajos
2026. november 10.
Keresik Magyarország legelhivatottabb, legaktívabb roma nőit!
2026. november 10.
Magyar dokumentumfilm meghatározó alkotásai is szerepelnek az idei Verzió Filmfesztivál programjában
2026. október 21.
Járóka Sándor, a magyar cigányzene kiemelkedő alakja
2026. október 19.
Nikola Mihailo Mali – a cigányok királya
2026. október 19.
Ceija Stojka, a híres roma festőnő és írónő élete