Kiskunhalasról származó Sztojka Szabina  lett a Magyarországi Református Egyház felszentelt lelkipásztora. A budapesti Skót Misszióban végzett szolgálata mellett a Református Szeretetszolgálat Felzárkózási Osztályának lelkésze, valamint az Országos Cigánymisszió vezetője. Interjúban arról beszélt, milyen nemzetközi tapasztalatokkal érkezett meg új szolgálati helyére, mi a cigánymisszió lényege, és miben rejlik református identitása, illetve milyen célokat tűzött maga elé.2013 és 2018 között szinte összeforrt a neve az Országos Református Cigánymisszióval: előbb önkéntesként, majd munkatársként segítette a szolgálatot, 2019 elején azonban új útra lépett.”2019 januárjában teológushallgatóként a budapesti Skót Misszióba kerültem mint exmisszus, és itt teljesítettem a teológiai képzésben előírt gyülekezeti gyakorlatomat is. Tavaly novemberben szenteltek lelkésszé, azóta beosztott lelkipásztorként szolgálok ebben a közösségben.”-nyilatkozta.”A skót misszió Angol nyelvű, nemzetközi református gyülekezet ez, amelyben a nálunk élő vagy tartózkodó külföldiek lelki otthonra találhatnak, az Egyesült Államoktól Új-Zélandig mindenkit szeretettel fogadunk. Számomra különösen fontos, hogy más kultúrák és nemzetiségek hogyan tudják együtt dicsőíteni Istent, itt pedig az első vonalban tapasztalhatom meg mindezt. Talán mi voltunk az első cigány család Kiskunhalason, amelyik külföldi cserediákot fogadott. Később egy cserediák-szervezetnél önkénteskedtem a gimnáziumi évek alatt. Egy angol bibliatáborban tértem meg, érettségi után pedig önkéntes diakóniai éven voltam kint Angliában. Ezeken a helyeken mutatta meg nekem Isten, hogy cigányként is helyem van a világban, és nem kell szégyellni a származásomat. A másik ok talán az, hogy különböző kultúrákkal megismerkedve újabb és újabb szeletet látok Isten teremtéséből – mikor máskor találkozhatnék egy Tonga szigetéről érkező hívővel? De ugyanezt tapasztalom akkor, amikor az ország valamely másik részére látogatok cigány családhoz, és izgatottan várom a megismerést, ott hogyan élnek, milyen szokásaik vannak.

A kultúraköziség egy másik dimenzióját ismertem meg 2015-ben, amikor elvégeztem a Kiengesztelési szemináriumot, három évvel később, Ruandában pedig a tréninget is. 2019-ben csatlakoztam a kiengesztelődési szolgálat nemzetközi csapatához, és szemináriumokat, képzéseket tarthattam Ukrajnában, Litvániában és az Egyesült Államokban is. Fontos kiemelni, hogy amikor 2020-ban visszatértem Ruandába, sokan támogatták anyagilag az utazásomat. Egy hét alatt összejött a repülőjegyem ára, és még támogatást is vittem a szolgálathoz. Azt éreztem, az embereket megérintette a megbékélés üzenete, és kapcsolódni szerettek volna hozzá –

hiszen nem mindenki jut el Ruandába vagy egy kiengesztelődési szemináriumra.-folytatta.”A legtöbb közösségben az együttélés, a közös szolgálat akadálya, hogy az emberek nagyon sok sérülést és bűntudatot hordoznak magukban. Ha távolságot tartva evangelizálunk,végzünk diakóniai szolgálatot, esetleg működtetünk tanodát, nem lesz fenntartható, hiszen falak vannak közöttünk. Nem csak cigány és nem cigány között fordulnak elő nézeteltérések, ez származástól függetlenül mindenütt jelen van. Megláttam a kiengesztelődésben azt, hogy mit jelent, ha valaki bocsánatot kér tőlem a lelkészek nevében. Így tudok gyógyulni, és együtt szolgálni másokkal. Én is bocsánatot kértem másoktól a cigányok nevében, akiket bántottak, vagy éppen lenéztek. Ennek következtében felszabadultam a bűntudat súlya alól. Az egyház számára nagy próbatétel és a lehetőség a megbékéltetés szolgálata, hiszen nap mint nap, kézzel foghatóan gyakorolhatjuk. Semmire sincsen szükség, csak jelenlétre – minden más a Szentlélek munkája.”-jelentette ki.

Fotó: Pexels.com