A 32 éves férfi ma már egyetemi közegben mozog, ahol teljesen mindegy, hogy cigány vagy sem, ott csak a tudása számít. De sosem felejtette el, hogy egy „Pécs melletti putriból” származik. Erős küldetéstudata miatt önként vállalja a cigány neurobiológus szerepét: azzal, hogy elmeséli az életútját, szeretne segíteni másokon, és szeretné felhívni a társadalom figyelmét arra, hogy mennyi minden függ attól, hogyan szocializálnak egy kisgyereket. Zsilák Szilvia riportja. Kocsis Krisztián neve akkor vált ismertté, amikor 2019-ben jelölték a Roma Sajtóközpont által alapított Aranypánt-díjra. Az egyik legjelentősebb magyar civil elismeréssel a diszkrimináció ellen küzdenek. Romák és nem romák minden évben soktucatnyi roma embert jelölnek a díjra, akik egyebek mellett a szakmájukban elismerést vívtak ki. Neurológiai betegségeket kutat: Kocsis Krisztián 2008-ban került a szegedi biológus szakra, ahol summa cum laude minősítéssel végzett. A végzős doktoranduszhallgató 2014 óta a Szegedi Tudományegyetem Neuroimaging Kutatócsoportjának tagja, ahol leginkább MR-vizsgálatokkal foglalkoznak, főként a neurológia betegségeket (például az agyvérzést és a sclerosis multiplexet) kutatják. Az MR-gép az amerikai kórházsorozatokból lehet ismerős, ez az az alagútszerű fémedény, amibe a beteget becsúsztatják. Az MR-hez használt erős mágneses tér és a rádióhullámok nem rendelkeznek eddig ismert károsító hatással, a vizsgálat során a beteg szövetek az egészségestől eltérő jeleket bocsátanak ki – a géppel ez detektálható. „Főként azt kutatom, hogyan fókuszáljuk a térben a figyelmet: ezek izgalmas dolgok, néha nekem is varázslatosnak tűnnek, hiszen az MR segítségével képesek vagyunk kívülről belátni egy ember agyába. „Nem érti a miérteket: Kocsis Krisztiánnak 2-3 éves korától vannak „puzzle-szerű” emlékei, amiket csak később kezdett el összerakosgatni; 32 évesen, úgy tűnik, végre összeálltak a képkockák.

„A mai napig azt érzem, hogy nincsenek meg a gyökereim, nem értem a miérteket és az embereket. Pécs közelében, heten-nyolcan aludtunk egy szobában, akikről azóta sem tudom, hogy kik lehettek.”-nyilatkozta. A faluszéli putrisor a Mecsekben valamiért a mai napig hangulatosnak tűnik az emlékei között, de azt nagyon utálta, hogy nem volt ablak, és télen mindig fázott. A mai napig nagyon fázós, ha valaki kinyitja rá az ablakot a hidegben, akkor egy rossz érzés fogja el, pedig neurobiológus lévén ezerszer elmagyarázta magának, hogy mi zajlik le ilyenkor az agyában. Kisfiúként tartozni szeretett volna valahová, ezért igyekezett megfelelni az elvárásoknak, és utánozta azt, amit a többiek tesznek – csakúgy, mint bármelyik másik gyerek tenné.

Fotó: Pexels.com