Lacziné Somogyi Tímea Anna tabudöntő írásában válaszol olyan kérdésekre, amelyek ritkán hangoznak el nyilvánosan, de annál gyakrabban hallani őket úton-útfélen. Exkluzív részlet a Kézikönyv a cigányok közti szolgálathoz – Cigánymissziós Módszertani Füzetek II. című kiadványból.

„Olyan szociológus vagyok, aki cigánynak született.  A Kecskeméti Református Egyházkerület Cigánymissziós szolgálatában dolgozom, és elsősorban a cigányságot érintő társadalmi jelenségekkel foglalkozom. Fontosnak tartom az előítéletek felcserélését közvetlen tapasztalattal. Ne féljünk megismerni egymást! Gyakran veszek részt beszélgetéseken, ahol gyakran tesznek fel nekem a következőkhöz hasonló kérdéseket.”-nyilatkozta. A cigány családok nagyon szeretik a gyermekeiket, és ebből a szeretetből fakadóan – a nem cigány szülőkhöz hasonlóan – szeretnének szép és különleges nevet adni gyermeküknek. Ugyanakkor az információhoz való hozzáférési forrásaik eltérőek és korlátozottak, sok esetben – a szegénykultúrából fakadóan – a televíziós sorozatokra korlátozódik. A cigány gyerekek is szenvednek a jelenségtől, hiszen gyakran csúfolódás célpontjai lesznek nevük miatt. Ugyanakkor mégsem a jelenséggel, hanem a szemlélettel van a baj. Azzal, hogy a nevek és névválasztás etnicizálódott. Maga a jelenség nem idegen a többségi társadalom tagjaitól sem, hisz a legtöbb szülő aszerint választ nevet, hogy mit talál szépnek, különlegesnek. Az evés nagyon fontos a cigány családok életében, és a szeretet kifejezésének egyik eszköze is. Anyanyelvi besorolás szerint a hazai cigányság túlnyomó többségét a magyar anyanyelvű romungrók,azaz a „magyar cigányok” alkotják, a kétnyelvű cigányok csoportjába pedig az oláh és a beás cigányok tartoznak, de kevés szinto, vend és román cigány is él Magyarországon. A romungrók ősei, a kárpáti cigányokelsőként érkeztek a történelmi Magyarország területére a 14. és a 17. század között, egy elhúzódó, folyamatos betelepülés során.Az asszimilációs kényszer következtében nyelvüket és hagyományaik jelentős részét elveszítették az évszázadok során, mára csupán néhány kárpáti nyelvet beszélő közösség, „nyelvsziget” maradt meg Nógrádban, Pomázon, Csobánkán és Versenden. Igen kis számban élnek még hazánkban a kárpáti cigány nyelvjárásait beszélő szinto („német”) és vend („szlovén, horvát”) cigányok – többnyire a Dunántúlon és néhányan Heves, Nógrád, Pest megyében. Jellemző hagyományos foglalkozásuk a köszörülés, némelyikük vándor körhintás, és közülük kerülnek ki a hárfán játszó cigány muzsikusok is. A kevés vend cigány főképp Somogy és Zala megyében telepedett le.

Fotó: Pexels.com