Nemzetközi hírű zongoraművész, 56-os hős, festőművész, zenész – a cigányság kiemelkedő alakjai, akikre tereinken is emlékezünk. Egy friss kutatásban most romák gyűjtötték össze azokat a szobrokat és emléktáblákat, amelyek a cigányság sok évszázados hazai jelenlétét idézik fel. 1956. október 22., Zeneakadémia. Felcsendül Bartók II. zongoraversenye. „A közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva” – írták a kritikusok. Sokak szerint a hangversenynek is része volt az október 23-ai hangulat alakításában. A zongoránál Cziffra György, roma származású zongoraművész. A határ rövid megnyitását kihasználva családjával egy ausztriai menekülttáborba, majd Bécsbe, később Párizsba menekül. Bécsi hangversenyéről ódákat zeng a nemzetközi sajtó, a párizsi zenei életben zseniként ünneplik. A magyar cigányzenész családból származó Cziffra György Dohnányi Ernő segítségével nyolcévesen került be a Zeneakadémiára. Cziffra életére rányomta bélyegét a történelem: édesapját az első világháborúban internálták, őt a második világháborúban sorozták be, ahol átállt a szovjetekhez; az ötvenes években családjával Nyugatra menekülés közben elfogták, és kényszermunkatáborba zárták. A barakktábor előtti téren egy alkalommal valahogy előkerült egy zongora, Cziffra György egy rozoga lócára vágta magát, és belevágott Liszt második zongoraversenyébe.  SMASSZEREK, EMBERCSEMPÉSZEK, HÁBORÚS BŰNÖSÖK, ZSEBESEK, ÁRTATLA  FOGLYOK HALLGATTÁK SZÁJTÁTVA.

Magyarországon Liszt Ferenc-díjjal, Franciaországban a Becsületrend tiszti fokozatával ismerték el. Cziffra György zongoraművész egyike azoknak a romáknak, akikre nyilvános tereinken is emlékezünk: a XXII. kerületben 2013-ban megnyílt a Cziffra György Nagytétényi Kulturális Központ, ahol emléktábla is felidézi a mestert. A XIII. kerületben parkot neveztek el róla, ahol Meszlényi Molnár János szobra állít mementót neki. A Batthyányi téri HÉV-megállóban születésének 100.évfordulójára falfestmény készült róla, a Terror Háza Múzeum romanapi kampánya alkalmából pedig többször helyezte ki képét utcákra, villamosokra. A romák évszázadok óta a magyar kultúra részesei, köztereinken azonban sokáig láthatatlanok voltak. Kevés szobor, utcanév vagy emléktábla adta tudtul, hogy ők is a magyar társadalom és örökség szerves részét jelentik. Pedig az emlékművek, utcanevek meghatározó hatással bírnak egy kisebbségi csoportra: AZT JELZIK SZÁMUKRA, MEGBECSÜLT ÁLLAMPOLGÁROK-E, VAGY TÖRTÉNELMI KÍVÜLÁLLÓK. Ha egy kisebbségi csoport saját hőseit vagy történelmét látja viszont a település maradandó tájképében, úgy érezhetik, létezésük, traumáik és teljesítményeik a „hivatalos” történelem részét képezik. A most nemrég megjelent Láthatóvá válni – Szobrok, táblák, emlékhelyek – roma jelenlét Magyarország közterein című kötet egy éveken át zajló, országos kutatás eredményeit összegzi. A Tom Lantos Intézet támogatásával megvalósult projektet, amelyből most könyv is született, romák kezdeményezték és bonyolították le a roma közösségek tudására, emlékezetére és helyi tapasztalataira épülve.

Fotó: Pexels.com