A történetírás általában vagy inkább mindig a jelenkor visszatekintése a múltra. A történelem az a tudomány, amely fellelhető szilánkokból próbálja meg összeállítani az általa vizsgált kort – sokszor hozzáfűzve a fellelhető források születéskori értelmezését. A történelmet legtöbbször úgy tanítják, úgy tanuljuk, hogy a többé-kevésbé távoli múltban és lehetőleg pontos évszámokhoz kötve népek hont foglaltak, uralkodókat választottak, csatákat vívtak, törvényeket alkottak, szomszédokat hódítottak vagy idegen hatalmak előtt hódoltak, valamennyire vagy nagyon is ismert, (megjegyzendő, mert karizmatikus, felejtendő, mert csak romboló) személyiségek vezetése alatt, s mindezek együtt valamilyen hatást gyakoroltak az emberek életére. Hegelnek a történelemről vallott felfogása szerint „csak azok a népek érdemesek feljegyzésre, amelyek államot alkottak”. Ha azonban a történelem az állam története, akkor államot nem alkotó népek nem is rendelkeznek történelemmel? Márpedig nyilvánvaló tény, hogy a cigányok soha nem alkottak államot Eszerint tehát nincs is történelmük?Ha azt fogadjuk el, hogy például a cigányok története az őket befogadó állam történelmének a része, akkor teljességgel érthetetlen, hogy a történetírás a legutóbbi időkig gyakorlatilag említést sem tesz róluk. A jelenség egyik oka bizonyosan az, hogy a cigányok történetére vonatkozó források különböznek azoktól, amilyeneket a kutatók megszoktak.A történész különféle forrásokban fennmaradtakból válogatva, rendszerezve építi fel a maga elméletét és emeli fel azt a történeti tény piedesztálára. Ma már tudjuk: ha a tények garmada állna is rendelkezésünkre és képesek lennénk valamennyit összegyűjteni, akkor sem állna elő magától „a” történelem.

A történeti tények eleve nagyon megválogatva maradtak fenn: zömükben azok kerültek feljegyzésre, amelyeket az egyik korszak a másikkal érdemesnek tartott közölni. Ráadásul, amit mi történeti tényanyagnak tartunk, annak a túlnyomó többsége nem azért készült, hogy történeti tény legyen, hanem az emberek ügyes-bajos dolgait akarta csak rögzíteni. Mindebből is következően, az alábbi sem több egy kísérletnél. Tudnunk kell, hogy rendkívül kevés forrás maradt fenn arról a kb. 1000 évről, amely a romák magyarországi megjelenését megelőzte. A mai ember gondolkodásmódja, világlátása egészen más, mint azoké, akik annakidején lejegyezték azokat az ismereteket, melyek számukra voltak fontosak. A történészek csak utólag tudnak kérdéseket gyártani a fennmaradt adatokhoz, leírásokhoz.Romák Magyarországra érkezésük előtt „ Európa népei között egyszerre csak megjelent egy nép, igazság szerint nem tudhatva senki, hogy honnan került. Elszéledt földrészünkön a hódítás vágyának jele nélkül, de egyszersmind anélkül is, hogy a letelepedésre engedélyt kért volna. Nem kíván leigázni senkit, de az alattvalóságot is megtagadja. ” (Liszt Ferenctől idézve: A cigányokról és a cigányok zenéjéről.)

Fotó: Pexels.com