Rövid élete ellenére hihetetlen ívű karriert futott be a spanyol flamenco táncos,  Carmen Amaya, aki Barcelona nyomornegyedéből nemcsak a Broadwayre és Hollywoodba jutott el rendkívüli produkciójával, de Franklin Roosevelt és Harry S Truman még a Fehér Házba is meghívta egy-egy  előadás kedvéért. Kortársait, köztük Jean Cocteau-t és Arturo Toscanini-t is lenyűgözte  azzal a különleges lábmunkával, ami addig csak a férfi táncosokra volt jellemző. Pályája csúcsán, a negyvenes, ötvenes években, nemzetközi kultúrális ikonná vált. Egy egzotikus, vad nő, aki a spanyolok szenvedélyes büszkeségét kombinálta a szabadságszerető cigány lélekkel, egy zseni, aki forradalmasította a táncot. „Egy cigány nő, akinek a sarokkopanása, mint a puska ropogása”- írta róla Walterr Terry, Wisconsin szenátora. Az 1913-ben  Somorrostroban, roma flamenco táncosok közé született, tánciskolába sohasem járt Carmen Amaya már négy évesen Barcelona bárjaiban, éttermeiben énekelt és táncolt. Nagyapja Juan Amaya Jiménez, táncos volt, édesapja, El Chino, gitáron játszott. Nagynénje, a Granada cigány negyedéből származó flamenco táncos, La Faraona volt, akivel a nyolc éves kislány először Párizsba ment és szerzett elismerést tánctudásának kivételes stílusával és hozzáállásával. Tíz évesen már látszott előadásán, hogy a hagyományos flamenco tánc megújításának útját járja. Jellemző elismertségére, hogy spanyolországi turnéja során a „La Capitana”-ként ismert  kislány  legendás táncosokkal lépett együtt föl, így 1929-ben, a flamenco tánc győztes Manuel Vallejo-val.

spanyol polgárháború kitörése miatt, a harmincas évek közepén, a család Portugálián keresztül Argentinába ment, és Buenos Aires-ben telepedett le hosszabb időre. Az itt fellépő Carmen átütő sikert aratott, ahol az előadását látó Arturo Toscanini karmester is elragadtatottan nyilatkozott róla. „Életemben nem láttam még ilyen tüzet és ritmus” – nyilatkozta róla.1936-ban, megalapítva családjából saját flamenco együttesét, intenzív turnéba kezdett Uruguayban, Brazíliában, Chilében, Kubában, Venezuelában, ahol szépségével, mágikus jelenlétével mindenkit meghódított.  A spanyolokról, az exotikus cigányokról, torreádorokról alkotott romantikus kép még inkább feltüzelte a nézőket és szinte szerelembe estek Carmen Amaya-val, aki a spanyol büszkeséget és szenvedélyt testesítette meg, vegyítve a cigány személyiségjegyekkel. Bár a világ színpadait lenyűgözte, mégis hű maradt roma gyökereihez. Hatalmas családja a romák vándoréletének mintájára végigkísérte turnéin, részese volt sikereinek, kemény munkájának. A turnék során hatalmas vagyont szerző,  az anyagi javakat nem értékelő táncosnő a vele utazó barátai, családja pazarló életére és ajándékokra költötte el megszerzett jövedelmét. Amikor a hosszú túra intenzív életmódjából megszaporodtak a családi viták, csapatát feloszlatva Mexikóba repült 1940-ben. Itt találkozott a spanyol polgárháború elől Mexikóba menekült gitárossal, Sabiacasszal, akivel hosszabb ideig együtt turnézott. 1941-ben New York-ba mentek, ahol többek között  a Carnegie Hallban is felléptek. Számtalan rajongót szereztek, köztük Theodore Roosevelt amerikai elnököt is, aki meghívta szerepelni a Fehér Ház egyik partijára.

Fotó: Pexels.com