Idén is megtartják a cigánypasztorációs Boldog Ceferino Intézet szervezésében a csendes lelkinapot Csatka-Szentkúton, ezúttal május 16-án, szombaton. 

A cigányság egy „mozgásban lévő népességet” alkot, amelynek világképe a nomád társadalomban találja meg a maga alapjait, s amely a maga mélységeiben nehezen érthető meg egy letelepedett életforma szemszögéből. A cigányság többnyire még a szájhagyomány világában él; az ő kultúrájuk nem írott kultúra és nincs fennmaradt emléke vándorlásuknak sem. Valójában nem tartoznak a szó szoros értelmében az útonlévők klasszikus kategóriájába, ahová hagyományosan besoroljuk őket. Az eredetükről és fejlődésükről szóló tanúbizonyságok külső forrásból származnak és felületesek. A cigány valóság igazából csak napjainkban vált a kutatás és a tanulmányozás tárgyává. A népszámlálásokkal szemben tanúsított örök ellenállásuk – amely gyakran egy-egy deportálás előjátéka – és az a tény, hogy a letelepedett cigányokat a népszámláláskor általában nem mint cigányokat veszik számba, nagyon megnehezíti létszámuk és földrajzi eloszlásuk megismerését.. Mindezek mellett azt lehet azonban mondani, hogy a nagyszámú családoknak köszönhetően a cigány népesség állandóan növekszik, annak ellenére, hogy manapság megfigyelhető egyfajta csökkenő tendencia a családtagok számát tekintve.A közösségekre jellemző, hogy a lepusztult negyedekben, elhagyott földeken, bádogvárosokban, kevésbé megszervezett települések közelében, gağó városok külterületén, ill. falvakban telepszenek le. A nagyobb jövedelemmel rendelkező családok viszont vásárolt területen vetik meg a lábukat, ahol „felépítenek egy sátort” lakókocsijuk számára. És itt vannak még a letelepedettek, magasabb műveltséggel és iskolai fokozatokkal, akik könnyen beleépülhetnek a társadalomba.Napjainkban a cigányok egy újabb migrációjának vagyunk tanúi, mégpedig annak, hogy a közép-európai szegényebb országokból és a Balkánról az iparosodottabb országokba vándorolnak. A lakosok többször elutasítással fogadják őket, gyakran zavart okozva a közügyek intézői között is. Ugyanakkor nyugati testvéreik is sokszor félelemmel vagy szintén elutasítással viseltetnek irányukban. Mindazonáltal a múlthoz képest ma már nagyobb a befogadókészség és a polgári hatóságok is nagyobb érzékenységet tanúsítanak.A cigány identitást kétségkívül nehéz megrajzolni, azért is, mert dinamikus, változik, és gyakran csak a cigányok és a gağó-k közti zavaros kapcsolatok fényében látjuk. Ugyanakkor nem lehetséges egy ősi területre való utalás sem, ahol megtalálhatnánk a gyökereit. Szintén nehéz elkülöníteni egy komplex és viszonylag egységes népcsoportot, amelytől kiindulva eljuthatnánk a cigányság eredetéhez. Mindemellett elemek együtteséről lehet beszélni, melyek, összességükben véve, a létmód bizonyos jellemzőit alkotják, mely nem annyira szabályozott, nincs keretekkel körülvéve, hanem igazából úgy fogják fel, mint egy mentalitást vagy egzisztenciális magatartást.

Fotó: Pexels.com