Rajkó Djuric szer­biai születésű, jelenleg Németországban élő roma költő és történész A roma irodalom című könyvében (Pont Kiadó, Budapest, 2004, Zsidó Ferenc fordítása) olvashatjuk: fiatal irodalomról van szó, amelyről igazából csak a 19. század végétől beszélhetünk, szerzői a máso­dik világháború után kezdtek jelentkezni hangsúlyosab­ban, illetve – még inkább – 1990 után. Ezt megelőzően is létezett romani nyelvű irodalom, de az szóbeli jellegű volt, nemzedékről nemzedékre szállt át, a népköltészet sajátos szabályai szerint, jegyzi meg könyve előszavában a szerző, hozzátéve: „az írásbeli roma irodalom megszü­letésére több mint egy fél évezredet kellett várni”

Földrajzi megoszlásban a mai roma írók, költők zöme, akik meghatározóak a romani nyelvű irodalom kialakulása és fejlődése szempontjából, a volt Szovjet­unió egykori tagállamaiban, az egykori Jugoszláviát al­kotó országokban, a hajdani Csehszlovákia területén, valamint Magyarországon élnek és alkotnak. Romániá­ban is számon tartanak néhány markáns roma szerzőt, akinek neve ismertté vált az irodalmi köztudatban. Ezen kívül a világ számos táján születnek olyan művek, amelyeknek – bár nem romani nyelven fogalmazódtak – közük van ehhez az irodalmi terméshez, részei ennek.

A roma irodalmárok legtöbb esetben az életterük gyanánt szolgáló ország nyelvén adják ki műveiket, de azért szép számban jelennek meg írásaik romani nyel­ven, illetve többnyelvű kiadásokban is.Ami a roma irodalmi alkotások témavilágát illeti, Djuric több közös elemet azonosít ebben a tekintetben, bárhol is íródjanak az idevágó művek: „Habár a roma irodalom a legkülönbözőbb miliőkben (környezetek­ben – a szerk.) és nagyon eltérő történelmi feltételek mellett alakult ki, olyan, mindig visszatérő témákkal foglalkozott, amelyek a roma szerzők legfontosabb és leggyakoribb inspirációit jelentették.

Ezek közé tartoz­nak a roma nép tragikus társadalmi tapasztalatai: hazátlanság és vándorélet, üldözés és társadalmi igazság­ talanságok, a romák és nem-romák (gádzsók) közti el­lentmondásos kapcsolat, a holocaust és a roma közös­ségen belüli konfliktusok.” Mint a szerző jelzi, ezek a té­mák jelentkeznek epikus, drámai és lírai műfajokban egyaránt – ám a legsűrűbben művelt műneme ennek az irodalomnak a líra, amely a leggazdagabb világú is, és ez az, amely leginkább romani nyelven íródik. Az alábbiakban három magyarországi és egy romániai roma szerző szövegvilágába nyújtunk betekintést néhány alkotásuk révén.A kossuth díjjal is kitüntetett Bari Károly eddigi pályája azt példázza, ami a roma alkotók körében eléggé gyakori: sok­ oldalú művészi tehetséget és érzékenységet. Az 1952-ben született Bari ugyanis nemcsak költő és műfordító, hanem képzőművész, illetve a cigány népköltészet értő gyűjtője és rendszerezője. Másfél évtizeden át kutatta a magyarországi és romániai cigány népcsoportok meséit, balladáit és népdalait, valamint hagyományaikat, és ennek nyomán több könyvet, illetve egy tíz lemezből álló CD-sorozatot is kiadott.

Fotó: Pexels.com