A Roma Produkciós Iroda Alapítvány tisztelettel meghívja a Pharrajimos roma áldozataiért tartott megemlékezésre! Beszédet mond: Sztojka Attila társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkár, országgyűlési képviselő és Prof. dr. Grósz Andor a Holokauszt Múzeum kuratóriumának elnöke.Időpont:2025. augusztus 01., péntek, 16:00 óra, Helyszín:a Holokauszt Múzeum. Heinrich Himmler 1942. december 16-án rendelte el a romák auschwitzi koncentrációs táborba szállítását. 1944. augusztus 2-áról 3-ára virradóan több mint háromezer cigányt gyilkoltak meg az auschwitzi haláltáborban a szövetséges csapatok elől menekülő SS-katonák. Augusztus 2. ezért a Porajmos, a roma holokauszt emléknapja. A nácik által meggyilkolt mintegy félmillió cigány közül 23 ezren haltak meg Auschwitzban, sokan orvosi kísérletek áldozataként. A náci Németország még ereje teljében volt, amikor 1942-ben két etnikum, a zsidóság – január 20. – és a cigányság – december 16. – sorsáról meghozta az elpusztításukról szóló döntését. Ezzel milliókat küldtek a biztos halálba. Mivel a cigányság kevésbé volt szervezett, mint a zsidóság, és mivel sokukat mindenféle nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg, a porajmos áldozatainak számát nehezebb megállapítani: a becslések 200 ezertől 2 millióig terjednek.

Nézzük, mi is történt valójában a cigánysággal a térségünkben a roma holokauszt idején. „Maga a porajmos szó eredeti jelentése az elpusztítás, és a történtek ismeretében kijelenthető, ennél sajnos találóbb fordítást el sem lehet képzelni. A nácik egyik fő bűne, a cigányság kiirtására, illetve az etnikum elpusztítására törekvés a zsidó holokauszt árnyékában sokáig ismeretlen volt a világ előtt. Méltatlanul elhallgatták ezt a népirtást, és a szenvedők többsége még kárpótlást sem kapott „A porajmos áldozatainak száma jóval kevesebbre tehető, ugyanakkor a végrehajtás módjai legalább olyan kegyetlenek voltak. A roma holokauszt megtörténte a közvélemény előtt ugyan – ha nem is széles körben – ismert volt, ám a világ nagy része Helmuth Schmidt német kancellár (1982) által beismert tények alapján ismerte meg. A cigányságot azonban  csak jóval később, az 1990-es évek elején Ian Hancock angliai roma polgárjogi aktivista publikációi alapján kezdték a nemzetiszocialista rendszer áldozatai közé számítani. Korábban sok államban – például Németországban, Belgiumban, Franciaországban és Lengyelországban – egyszerűen tagadták, hogy lett volna roma holokauszt, míg Közép- és Kelet-Európában ugyan számos áldozatról tudtak, ám az ő esetükben is hiányzott a legtöbb esetben a bizonyító dokumentáció.

A vándorló életmódot folytató cigányok 1000 körül hagyták el Indiát, és a 12–13. század környékén érték el a Balkán-félszigetet, a 15. században Közép-Európát, s lassan elterjedtek az egész kontinensen. Történetük során eltérő kultúrájuk miatt számos előítélet övezte őket szerte Európában. Sőt, az sem titok, hogy többször tettek kísérletet különböző országok le- vagy kitelepítésükre. Nem véletlen, hogy a náci Németországban a zsidóság mellett a faji tisztaságot hirdető nemzetiszocialisták célpontjaivá váltak. Egyébként nem a hitleri vezetés volt az, ami lépéseket tett annak érdekében, hogy a származásuk miatt megkülönböztessék őket a társadalom többi részétől. A 19. század végi Bajorországban 1899-ben létrehoztak egy a cigányság genealógiai adatait, fényképeit és ujjlenyomatait gyűjtő intézetet (Nachrichtendienst in Bezug auf die Zigeuner), majd 1927-ben pedig külön a cigányok számára rendszeresített, az ujjlenyomatot is tartalmazó személyi igazolványt vezettek be.

Fotó: Pexels.com